A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
367 Szíve-tisztelő volt; belőle, a „szeretet forrásból” merítette a nyílt szí-vű szeretet életét. Jézus Szíve megadta neki a lehetőséget, megelégelte szenvedését, és ünnepének előestéjén csendben hazaszólította, hogy az „örök élet és szentség Forrásánál" elvegye örök jutalmát. - Köszönjük Urunk, hogy nekünk adtad őt, és most visszavetted az örökkévalóságba. MILYEN EMLÉKET HAGYOTT ÖRÖKSÉGKÉNT MAGA UTÁN? Hősi fokban gyakorolta a szeretet erényét. Szive mindig nyitva állt az emberek felé, bárki volt is az. Nem lehetett kérni tőle valamit, hogy azt a lehetőség határai között ne teljesítette volna. Szive és szobája mindig nyitva volt, kész a befogadásra. A kistarcsai internálótáborban napi kosztját észrevétlenül Kis Walter nevű fiatal rendtársának adta, úgy, hogy csaknem eszméletét vesztette az éhségtől, amikor rájöttek. A börtönkörülmények és munkatársai között közismert volt szeretetéről és segítőkészségéről. Szinte kedvet csinált az emberekben a keresztény életstílus iránt. Mindenféle emberben Krisztust látta és szolgálta. A Társaság szeretete kiemelkedő volt életében. Megnyilatkozott ez az elöljárók iránti magatartásában és a Társaság lelkiségének élményszerű élésében. Különösen a lelkigyakorlatok adásában és végzéséből táplálkozott a Társaság iránti szeretete. Posthumus művében is ebben foglalja össze egész életét és működésének legfőbb vezérfonalát. Élő hite a Gondviselés iránt végigvonul egész életén. Nagy terveket tápláltak iránta elöljárói és rendtársai. A római Gergely Egyetem tanszékének tanára, a Pápai Biblikus Intézet kandidátusa nem vonakodik elöljárói szavára elfogadni a szegedi főiskola biblikus tanszékét, és tanít egy vidéki városban nagyvonalúan és lelkesen. De Istennek - úgy látszik — nem volt szüksége Mócsy tudására, pedagógiájára, tanári sikereire, emberek előtti nagyságára és hírnevére. Neki tanúságtevőre volt szüksége, aki életével, keresztény derűjével, hitből fakadó szeretetével tesz tanúságot Krisztusról, a megváltásról, a kereszténységről. Talán nem profanizálás, ha emlékezünk Szent Pál római küldetésére: kire volt nagyobb szüksége a kezdődő kereszténységnek, mint Pál apostolra! És mégis: Rómába érve három évig akadályozva van szabad mozgásában, házi őrizetben van, innen írja történelemformáló leveleit az új egyházakhoz. Isten Mócsy Imrétől is elsősorban tanúságtételt várt. És ennek a tanúságtételnek jegyében vezeti őt a Gondviselés:- börtönbe, internálótáborba, kihallgatószobákba, bíróság elé, hogy tanúságot tegyen hitéről, emberszeretetéről, ke
