A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8-9. szám
346 VASÁRNAPI GONDOLATOK Szeptember 3 - ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP EGYEDÜL RAJTAD MÚLIK A szentmise olvasmányai: Sir 3,19-21.30-31: Minél nagyobb vagy, annál szerényebb legyél. Zsid 12,18-19.22-24a: Járuljatok az élő Isten városához. Lk 14,1.7-14: Aki dicsekszik, azt megalázzák, aki megalázkodik, azt dicsőségre emelik. Gyakran hallom a kérdést: Hogyan valósíthatom meg önmagamat? — Bárcsak válladra tehetném a kezem és útra kelhetnék veled. Közösen fordulnánk ahhoz, aki — anélkül, hogy ránk erőltetné magát — kitartóan kísér, akár ismerjük őt, akár nem. Minden azon múlik, hogy engeded-e fölfakadni lényed mélyén ezt a tiszta forrást, vagy az önmagad miatti szégyenkezésben így szólsz: Nem vagyok méltó, hogy elkísérj! Istenben különösképpen lenyűgöz az ő alázata. Sohasem büntet, nem húzza szorosabbra nyakunkon a hurkot, soha meg nem sérti a ember méltóságát. Minden parancsolgató föllépésünkkel az ő arcát torzítjuk el, és másokat menekülésre késztetünk. És Krisztus — a szelíd és alázatos szívű — nem alkalmaz soha senkivel szemben kényszert. Ha Ő ránk erőszakolná magát, nem hívnálak meg követésére. A szív csöndjében lankadatlanul szól hozzánk a hangja: Ne félj, veled vagyok. Örömre hív, nem búbánatra. Ne panaszkodj a téged fogva tartó kötelékek vagy zsarnoki éned miatt, amihez egyébként ragaszkodsz. Ne húzódj vissza, megpróbálván őrizgetni magad, hanem igyekezz újjászületni, bármely életkorban is vagy. Az ő öröme nem kisajátító, ha mégis megpróbálnád, minden boldogság cserbenhagyna. Arra szeretnélek ösztönözni, hogy életeddel írd meg a közte és közted szövődő szeretet költeményét. Nem alkalmi versre gondolok, hanem olyanra, ami szürke hétköznapjaidra sugárzó öröm, Isten könnyű szívű vidámsága. Ki valósíthatná meg önmagát enélkül? Függetlenül attól, hogy miben hiszel, miben kételkedsz, Ő öröktől fogva valami lélegzetelállítót gondolt el rólad. Senki sem válaszolhat erre helyetted. Egyedül rajtad múlik a dolog. Frére Roger (ford. Kiss Zs.)
