A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
331 előírások megtartásában, gyakorlásában. Biztosítva kell legyen továbbá a szülők joga meghatározni, hogy gyermekeik milyen vallási oktatásban részesüljenek, ill. milyet kerüljenek. b) Az egyházi vagy intézményi szabadság az a testületi jog, ami autonómiát biztosít a vallási intézménynek. Ez megköveteli, hogy szabadon tanítsa és kutassa hittételeit, kiválassza és oktassa vallási vezetőit. Magában foglalja a kiképzett vezetők szabad kinevezését (felszentelését) és áthelyezését külső behatástól mentesen, továbbá a vallási szükségletek anyagi oldalának (épületek stb.) szabad megteremtését. c) A vallási gyülekezés szabadsága garancia az egyénnek, hogy szabadon beléphet ill. elhagyhat egy adott vallási csoportot; hogy vallási csoportot alakíthat oktatási, kulturális, jótékonysági és társadalmi célokra; hogy zarándoklatokon vehet részt, és hogy szabadon kommunikálhat a hasonló vallásúakkal az ország határain túl is. A valóság A jelenlegi vallási helyzet megértése csak a kulturális, a történelmi, a vallási és a politikai összetevők komplex vizsgálatának fényében történhet. A legtöbb kelet-európai állam évszázadokon át idegen elnyomás alatt élt. Általában a római katolikus és az ortodox egyházak domináltak ezekben az országokban. Az állam és az egyház sokszor szorosan összefonódott. Nacionalista érzéseknek is többször adott táptalajt a vallás, néha megosztva így magukat a keresztényeket is. Ezek a tényezők kétségkívül jó ürügyet szolgáltattak a kommunistáknak a vallásüldözéshez. A szocialista országok valláspolitikája három utat követ: 1. a vallás teljes támadását, 2. annak kemény korlátozását adminisztratív eszközökkel, 3. egyfajta együttélést a vallással - természetesen meghatározott keretek közt —, ami a nemzeti érdeket és egységet szolgálja. Az első csoportba sorolják azokat az országokat, melyekben egyes felekezetek működését teljesen tiltják (mint például az ukrán katolikusokét) vagy pedig mindenfajta vallási aktivitást tiltanak. Ez utóbbira Albánia szolgáltatja a legjobb példát. Az egyházi vagyon teljes elkobzását, a püspökök, a papok és a hívek üldözését, bebörtönzését, esetenként meggyilkolását is magában foglalja ez a politika. Fokozza ezt az ateista és vallás- ellenes propaganda terjesztése, valamint a hívők általános hátrányos megkülönböztetése. A szovjet blokkban az adminisztratív eszközökkel való korlátozás a legtipikusabb. Azt tartják, hogy a vallást tolerálni kell, legalábbis egy rövid ideig s persze kemény megszorításokkal. A felekezeteket államilag regisztráltatni kell. Ez arra jó, hogy bizonyos csoportoktól megtagadják a le
