A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-07-01 / 7. szám

FIATALOKNAK

309

MIT KEZDJEK A MISÉVEL? III.

Gerhardt Debbrecht

„EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE”

A szentmise története egy vacsorával kezdődik. Jézus szokatlan szavakkal szakította félbe a zsidó húsvét hagyományos ünneplését: „Ez az én testem, mely értetek adatik”. Majd a vacsora végén: „Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik... Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Tehát ünnepi lakomáról van szó, amelyben évszázadok óta megemlékezünk Jézus Krisztus haláláról és föltámadásáról. Ez képezi az eucharisztikus ünneplés, a mise változatlan magját. Az ünneplés módja változott az idők folyamán.

Eleinte csak a keresztények kisebb csoportja jön össze. Mindenki hozza magával kis motyóját, enni-innivalóját, amije van. A közös vacsorán a csoport vezetője (presbüter = ,öregebb’) a kenyér és a bor felett elmondja azokat a szavakat, amelyekkel Jézus az eucharisztiát (oltáriszentséget) megalapította. Valamennyi részvevő áldozik, magához veszi Jézus testét és vérét. A közös vacsorák alkalmával, mint Pál apostol leveléből kitűnik, voltak visszásságok (lásd lKor 11,20-29). Talán éppen ezért már a Krisztus utáni első századokban áthelyezték az eucharisztia ünneplését a kora reggeli órákra annak emlékére, hogy Jézus vasárnap napfelkelte előtt támadt fel, amint ezt Márk írja a 16,2-ben. Ez a lépés, vagyis az eucharisztia ünneplésének a közös étkezéstől való elválasztása döntő volt. Megkezdődött a fejlődés a mai mise irányába. Kialakult a kenyértörés. A zsidók zsinagógái szokásaiból kölcsönvettek bizonyos dolgokat: imákat, zsoltárokat, dallamokat, ószövetségi olvasmányokat, majd később részleteket olvastak az Apostolok cselekedetei című írásból, ill. az evangéliumokból.

A következő lépés: a keresztények a három évszázados alárendeltség és üldözés után — Nagy Konstantin császár alatt — már szabadon gyakorolhatták vallásukat, sőt a kereszténységet ekkor már államvallássá kiáltották ki. Ezzel a kis csoportokban (magánházaknál és menedékhelyeken) titokban végzett istentisztelet ideje lejár. Óriási templomcsarnokok, bazilikák (,királyi házak’) épültek, hiszen nagy tömeg részvételét kellett biztosítani. Az eucharisztiát ezideig meglehetősen kötetlenül ünnepelték, alig volt még meghatározott imádság, ének. Most az ünneplés szilárd alakot nyert, és felvette a csá-