A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
306 Még a háború befejezése előtt a kommunisták vették be magukat ta- mingi missziónk déli részébe. A velük való élet tíz álló esztendeig tartott igen rövid megszakítással, amikor a nemzeti hadsereg néhány hónapra visszajött, hogy azután véglegesen átengedje egész Kínát. Megkezdődött a „fanshing” — a lelkiismeretvizsgálat, a „than-pai” — nyilvános bűnvallomása, népítélet stb. Huo Li-pen (P. Horváth kínai neve) mindezekből kivette a maga részét. A kommunisták mindenét elfoglalták, csak a konyháját hagyták meg neki. Itt lakott, főzött misézett, itt őrizte az Oltáriszentséget egy falba vájt lyukban. Kezdetben megengedték neki, hogy kimenjen földjére kapálni, kukoricát, kölest vetni, de később ezt is megtiltották. így hát konyhájában teltek hosszú napjai. Senki sem mehetett hozzá, senki sem mert vele beszélni, mert félt, hogy felelősségre vonják miatta. Ezzel az eljárással akarták elérni, hogy önként hagyja el Kínát. Erre ő nem volt hajlandó. Rendtársainak írt leveleiben hetenként számolt be az elmúlt eseményekről. Lakásából kitették, egy kis szobába zárták, földön feküdt, nyilvános bűnvallomásra kényszerítették, ütötték-verték, mint földesurat (negyed hold földje volt, amit maga kapált, hogy ne mondhassák róla: a nép kenyerét eszi). Lelki ereje nem tört meg. Mindig a komikusabb oldalról vette a dolgokat. Végre 1954 telén a kommunista ügyvezető elkísérte a hongkongi határig és ott átadták az angoloknak, mint nem kívánatos elemet. Rövid hongkongi tartózkodás után Tajvanra jött. Kezdetben a kínaimagyar szótárnál alkalmazták, majd hamarosan külső missziós munkára osztották be. Előbb azonban a tajvani nyelv megtanulásához kellett hozzálátnia. Ez már nem ment olyan könnyen, mint 30 évvel azelőtt a kínai nyelv. Ehhez jött még a tajvani koszt, főleg a „halgaluska”, amit sehogyan sem tudott lenyelni, a végén sírva fakadt. Az elöljárók neki adták át a főzőkanalat, attól kezdve ismét szent volt a béke. Alig fél évi nyelvtanulás után elindult keresni magának egy új missziós területet. Yi-chu faluban egyszerű lakást bérelt. Keresett egy tajvani kínai katekistát és megkezdte a hithirdetési munkát. Kezdetben egyetlen keresztény sem volt. A pogányok nemigen érdeklődtek a keresztény vallás iránt. Azonban a kegyelem lassanként utat tört és kezdtek jönni az érdeklődők. 2-3 év múlva néhányan már meg is keresztel- kedtek. Különösen 4 fiatal lány tűnt ki buzgóságával. Ezek a keresztség után nemcsak segítették a hithirdetésben, de 3 közülük apáca is lett. Néhány év múlva telket vett, templomot, óvodát, lakást épített. Munkája lassan a közeli falvakra is kiterjedt. A keresztények száma 9 év alatt a nulláról 301-re emelkedett. Főleg az ifjúságot szerette és azok is őt. Halála váratlanul érkezett. Egész életében nem volt komoly beteg. Halála előtt 2-3 hónappal érezte, hogy a szívével baj van. Elöljárói két kórházba is küldték vizsgálatra. Nem tudták a bajt megállapítani. Halála előtt kb. 10 nappal újra rosszul lett. Most már világos volt a diagnózis: szívreuma.
