A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
281 A HANTOKON ÉS MINDIG MINDENÜTT Rácz Sándornak Sajgó Szabolcs nézd ott künn a rét hogyan virágzik a föld ahol a két magány egymásra lel ahol a kék a zöldet végleg átkarolja s ahol valami más dimenziót lehel a tér hallgasd a csend ott nem nevet a fájdalom szaggatta nyűtte éveken és nem legyint és félre nem tekint és semmit nem temet kihűlt szavak közé olykor a hantokon kiömlő színek illatok és béke öntözi a meggyötört emlékeket igaz a városon a köd gyakran megül de az érkező gyermektüdő friss lesz talán majd holnap is tavasz van télben is tavasz s a földi nyárban is és őszben is örök tavasz borzong ma is csírázik vedlik mindenütt viseltes csontokon és nyíló gesztuson magától mindig mindenütt látod kihajt NYILADOZIK A LILIOM A külföldi Magyar Cserkészszövetség a magyarországi cserkészetről 1989. január 24-én lépett életbe az új egyesületi törvény Magyarországon. Aznap reggel az illetékes budapesti bíróságon a Magyar Cserkészszövetséget mint egyesületet bejegyezték. Sokak számára ismeretes, hogy a gyors lépés előzménye az egységesnek induló magyar cserkészet „elvi különbségek” miatti kettészakadása volt. Az ideiglenes Intéző Bizottság alakulásakor a tanácskozáson részvevők mindannyian vállalták az eredeti, Baden-Powell által kijelölt utat: istenhit nélkül senki nem lehet cserkész, ahogy ezt a cserkészfogadalom szövege is félreérthetetlenül tudtul adja. (Baden-Powell egyszerű fogalmazásában: <yA cserkész vallásos’’.)
