A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
280 nyilatkozatot, vagy arra gondol, hogy de ráérnek ezek az amerikai püspökök, a saját portájukon talán nincs semmi dolguk. De tételezzük fel, hogy emberünkben van némi keresztényi lelkűiét, no meg kíváncsiság, így aztán előkotorja a jobb sorsra érdemes újságot, elolvassa a cikket. Nem jár rosszul. Ez a nyilatkozat nemcsak általánosságban beszél a vallásszabadságról. így a mi emberünknek igen sokat adhat, akár külföldön, akár Magyarországon dobog benne az önérzetes hazafi szív. Először is, Magyarországon ma oly nagy és gyors ütemű változások történnek, hogy ember legyen a talpán, aki azt követni akarja. Új egyházügyi törvény van születőben, mely arra hivatott, hogy a vallásszabadságot biztosítsa. Nem lehetetlen, hogy maguknak a törvény megfogalmazóinak is segítséget adhat munkájukban az amerikai püspökök nyilatkozata. De az otthoni hívőknek és a kinti magyaroknak is támpontul szolgálhat, hogy mit is kell egy ilyen törvénytől elvárni, mi is az a vallásszabadság, amit ez a törvény biztosítani akar. A nyilatkozat első része, melyben a püspökök a katolikus tanítás szerint elemzik a vallásszabadság összetevőit, segíthet nekünk ebben a kérdésben. De még ugyanez a rész összefoglalja azt is, hogy az elvekkel ellentétben hogyan valósult, inkább hogyan nem valósult meg ez az alapvető emberi jog Kelet-Európábán és a Szov- jetúnióban. A nyilatkozat második részében aztán közelebbről is megvizsgálják az egyes országok hívőinek helyzetét. Az olvasó itt megint érdekes dolgokra bukkanhat, hisz élnek magyarok Romániában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. A nyilatkozat harmadik részén pedig a Nyugaton élő magyarok szemének kell különösen megakadnia. Ez ugyanis egy akcióprogramot ismertet: hogyan is segíthetünk azokon, akik nem gyakorolhatják hitüket szabadon. Az alábbiakban az egyes részek rövid ismertetése következik. A Szentatya szerint a vallásszabadság nélkülözhetetlen tényezője az egyén és a társadalom beteljesülésének. A béke ott gyökerezik, ahol a lelkiismeret nyitott és szabad az igazság felé. Csakhogy ez Kelet-Európá- ban és a Szovjetúnióban sok szempontból korlátozott. Ezért érezték az amerikai püspökök annak a szükségét, hogy figyelmüket arra fordítsák, amit a pápa úgy nevezett: „radikális igazságtalanság”. Figyelmük központjában elsősorban a katolikus egyház állt, de nem győzték elégszer hangsúlyozni, hogy ha csak egy országban csak egy csoportnak is megtagadják a vallásszabadságát, az minden országnak és minden vallási csoportnak a létét veszélyezteti. Az amerikai katolikusok saját kötelességüknek érzik, hogy védjék és növeljék a vallásszabadságot, akármikor és akárhol gátolják azt. Ennek jegyében született a körlevél. (Folytatjuk)
