A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
279 Ennek a 25 éve tartó szakadatlan kiszolgáltatottságnak elég szembetűnitek az eredményei: elkeseredett, kiábrándult keresztények ezrei hagyták el az országot. Úgy számolják, hogy kb. egymillió kubai él külföldön. Az erőszakkal eltávolított papok számát lényegesen megnövelte azo- ké, akik önként hagyták el Kubát. 1959-ben 800 pap volt az országban, ma már csak 200 van; a szerzetesnők száma pedig a szó szoros értelmében megtizedelődött: 2000-ről 200-ra csökkent. Az otthon maradt katolikusok közül sokan felhagytak a vallásgyakorlással; otthonaikban folytatnak valamiféle csöndes hitéletet. — Sokan teszik fel a kérdést: hogyan lehet, hogy ennek a szinte teljesen katolikus latin-amerikai országnak az egyházát ilyen mértékben meg lehetett semmisíteni? A kubai keresztények nem alakítottak ki lengyel jellegű ellenállást két fő ok miatt: az egyik, hogy a viszonylag könnyű exódus megfosztotta ezt az egyházat legértékesebb elemeitől; másrészt pedig a belső ellentétek és a külföldről érkező kritikák ásták alá a kubai egyházat. A teljes elszigeteltségben leélt negyedszázad nem hozhatott semmiféle változást. Az egyház a kormányhoz hasonlóan megtartotta eredeti álláspontját. Közben azonban a világban és az egyetemes egyházban történelmi horderejű események játszódtak le. A hidegháborús kelet-nyugati viszonyt a kölcsönös közeledés váltotta fel, az egyház pedig a zsinat hatására megnyílt a világ felé. A latin-amerikai földrészen is nagy események tanúi lehettünk, gondoljunk az 1968-as me- dellini és az 1979-es pueblai konferenciára. Ezek a találkozók új teológiai irányzatok kifejlődését eredményezték, az egyház magatartása érzékenyebbé lett az igazságosság kérdésében, megváltoztak kapcsolatai a környező társadalommal, új katolikus öntudatra ébredés korszakát éltük. A kubai keresztények hosszú időn keresztül nem vettek tudomást ezekről a nagy egyházi eseményekről, nemcsak elszigeteltségük miatt, hanem azért sem, mert nem voltak elég felnőttek ahhoz, hogy magatartásuk megváltoztatására gondoljanak. (Folytatjuk) PÜSPÖKÖK A VALLÁSSZABADSÁGRÓL Török Péter Ha egy magyar emberben túlságosan buzog az önérzet, talán sarokba is hajítja azt az újságot, amiből megtudja, hogy az amerikai püspökök egy közös nyilatkozatot hagytak jóvá 1988 novemberében, mely a kelet-európai és a szovjet vallásszabadsággal foglalkozik. Magyarország személyes belügyeibe való beavatkozásnak minősítheti esetleg az ilyen
