A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
278 EGYHÁZ ÉS ÁLLAM KUBÁBAN Ipacs Katalin Vatikáni Rádió A La Civiltá Cattolica, az olasz jezsuiták rangos folyóirata 1988. december 17-i számában érdekes tanulmány elemzi a harmincéves kommunista Kuba helyzetét. A cikk címe „Egyház és Állam Kubában”, szerzője Pierre de Charentenay. Mindjárt tanulmánya elején figyelmeztet Charentenay, hogy a Karib- tengeri szocialista országot nem könnyű valamilyen kategóriába besorolni. Kuba rendkívül stabil országnak tűnik, mintha az utóbbi 30 évben semmi nem változott volna: ugyanaz az elnök, ugyanaz az uralkodó csoport, ugyanaz az ideológia. Viszont az egyház és az állam viszonyában újabb jelentős nyitás történt, amely lassan-lassan átformálja ezt a zárt világ- egyetemet és megnyitja a külvilág felé. A kubai egyház negyedszázadon keresztül meglepetésszerű erőszakként élte át a forradalmat. Abban a távlatban, hogy a gyűlölt Batista- rendszer megszűnésével az ország megnyílik az igazi demokrácia felé, örömmel és reménnyel köszöntötte a változást. Kezdetben Fidel Castro nyilatkozatai is reményre jogosították fel az egyházat. De a kommunistákkal kötött szövetség és a kelet-európai országokhoz való közeledés rövid időn belül igazolták sokak félelmét. 1960-tól kezdve az egyházat mint az új rezsimet teljesen elutasító ellenzéket kezelték. Az 1961 áprilisában történt, disznó-öbölbeli invázió csak súlyosbította a helyzetet: azonnal államosították az összes iskolát, 131 papot és püspököt kiűztek az országból. Ezek voltak a Kelet és Nyugat közötti hidegháborús évek, amelyek a világot az atomháború szélére sodorták. Ezek a nyílt szembenállás évei Kubában is. Az események igazolták a kubai egyháznak azt a magatartását, hogy a hallgató egyház szerepét válassza. Jóllehet ez a kifejezés sem felel meg teljesen a valóságnak, minthogy Kuba és a Vatikán szabályos diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn a mai napig. Ugyanakkor a kubai egyházat nem lehet a kínai vagy a vietnami hazafias egyházhoz hasonlítani, sem pedig a kelet-európai egyházak helyzetével párhuzamba állítani. Ez az egyház nincs alávetve a rendszernek, belső élete attól semmiben nem függ. Szabad egyház, amelynek vallási szerepét hivatalosan elismerik, és amelyet nem tartanak ellenőrzés alatt mindaddig, amíg tevékenysége a templomok falain belül zajlik. De ez a szabadság végülis teljesen névleges, mivel a vallásukat gyakorló hívők súlyos hátrányos megkülönböztetést szenvednek, aszerint hogy pl. mi a foglalkozásuk. A műszaki foglalkozásokban megtűrik őket, de nem így a tanári és az orvosi pályán. Ugyanígy akadályokat találnak útjukban, ha lakást keresnek vagy külföldre akarnak utazni.
