A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
277 folyamatra vonatkoznak. Különösen is érdekes volna az erdélyi Mezőség vizsgálata, de erre még előmunkálatok sem nagyon történtek. Valószínű, hogy e terület elnéptelenedése még korábbi időszakban ment végbe. — Egyedül Horvátországban lehet bizonyos érdeklődést tapasztalni, 1980-ban tudományos konferencián érintőlegesen szerepet játszott a „fehér pestis” kérdése. Születésszabályozáson — vagy még inkább fogamzásszabályozáson — nem feltétlenül kell érteni a születések számának csökkentésére vonatkozó szándékot. Az emberi kultúrák története során az ember sok esetben nem utódai számának a korlátozását, hanem növelését kívánta előmozdítani. A szó használatából az sem következik, hogy a jelentkező új életet el kell utasítani. Mivel azonban mind a hazai tapasztalatok, mint a kortárs folyamatok ebbe az irányba mutatnak, úgy véljük, jogos a születésszabályozás fogalomkörén belül a születéskorlátozásnak egy krónikussá vált formáját tanulmányozni, amelyet magyarul egykézésnek, egykerendszernek nevezünk. Ezen azt szokás érteni: a társadalmi közfelfogás nem engedélyezi, hogy egy-egy családban az utódok nagy számban szülessenek. így volt ez megtapasztalható az illető falvakban és néprajzi egységekben, így tapasztaljuk meg napjaink közfelfogásában is. Szükséges állást foglalni a keresztény erkölcs alapján ezzel a közfelfogással kapcsolatban, hogy meg tudjuk válaszolni azt a keresztény erkölcsöt célzó vádat is, miszerint a kereszténység nem vet számot a mai túlnépesedés kérdésével, továbbá hogy távol áll tőle a felelős szülői magatartás. Különösen fontos a keresztény állásfoglalás kialakítása Európában, azon belül hazánkban, ahol az egész társadalom egy nagy Ormánsággá vált. Ismeretes, hogy az elmúlt harminc évben négy millióra tehető azoknak a száma, akik hazánkban nem születtek meg. _ , . ,, (Folytatjuk) A Tassz február elején bejelentette, hogy kísérleti alapon a grúz köztársaságban bevezetik a vallástörténelmet, mint tantárgyat. A tanításban szövegkönyvet használnak, mely bibliai szövegmagyarázatokat is tartalmaz. A tankönyvet a Pedagógiai Tudományok Grúz Intézete állította össze. Az intézet vezetője, Salva Amonasvili szerint az új téma bevezetése tükrözi a növekvő érdeklődést a történelem iránt, valamint a nevelés humanizálásának vágyát. Azt is reméli, hogy az új tantárgy jelentős szerepet játszik majd a nemzetiségi kapcsolatok kultúrájának fejlesztésében. Más szóval a nemzetiségek közötti feszültségek leépítését is remélik a kezdeményezéstől. Érdekes, hogy az államilag propagált ateizmus két fellegvárában, Franciaországban és a Szovjetúnióban szinte egyidőben vezetik be e tantárgyat.
