A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

269

A BUDDHIZMUS

VESZÉLY VAGY ÚJ LEHETŐSÉG?

Béky Gellert

1. Galileo, Kopernikusz, Einstein — csak hogy néhány ismertebb nevet említsek — gyökeresen megváltoztatta a világmindenségről alkotott felfogásunkat. Nem a világ változott: a föld is, a nap is hűséggel folytatta addigi pályáját. Egyedül a mi korlátolt, szűk elképzeléseinket törték szét az új felfedezések. Püthagorasz törvénye ma is érvényes, Euklidesz számtana se hamis (feltéve, hogy két síkban nézzük a valóságot), Newton híres törvényei most is állnak, ha elvonatkoztatunk a végtelen felé táguló világegyetem még általánosabb törvényeitől. Kopernikusz óta más távlatban nézzünk a valóságot, Einstein nélkül pedig ma nemigen tudnánk mit kezdeni a tudomány világában.

A teológia, a hit világában is ilyen kopernikuszi fordulatnak vagyunk jó ideje a szemtanúi. Nem mintha a hit elavulttá vált volna, vagy mert megszűntek volna a nagy hittitkok hittitkok lenni. Se Isten, se a megváltás nagy eseményei — megtestesülés, Krisztus halála és föltámadása, örök élet — nem vesztettek semmit eddigi érvényességükből. Mindössze eddigi megértésünk bizonyult elégtelennek. Sok teológiai megfogalmazás olyanná vált, mint a hirtelen növő gyereken a ruha: sehogy nem találja benne a helyét, szűk, szorít, kiszakadozik itt is, ott is, ha erőszakoljuk a megnőtt testre. Isten is, a megtestesülés nagy titkai is kezdenek igazán istenivé, végtelenné nőni a kitágult emberi világkép következtében. S ezt a kopernikuszi fordulatot főleg a természettudományok eredményei, a történelem egyre alaposabb ismerete és nem utolsó sorban a nagy világvallásokkal való egyre gyakoribb találkozás, a velük való párbeszéd váltotta ki.

2. Sok keresztény számára a nagy, élő világvallásokkal való hirtelen találkozás nem kevésbé meglepő tény, mint volt Amerika fölfedezése anyagi és lélektani következményeivel a 16. század számára. Még sokan nem tudják megemészteni, lelkileg feldolgozni pl. a buddhizmus felfedezését. Hogy valódi felfedezésről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a róla szóló óriási irodalom német, angol, francia és egyéb nyelveken. Néhány évtizeddel ezelőtt a buddhisták sem ismertek bennünket, nem törődtek sokat a kereszténységgel. Most ott tartunk, hogy kezdik átvenni a keresztény szóhasználatot, kifejezéseket, és elkezdődött a keresztények és a buddhisták közti párbeszéd.

Évekkel ezelőtt részt vehettem egy katolikus-buddhista találkozón: csupa bonc, egy buddhista „apáca” és mi, verbiták és jezsuiták. A vacsora után majd éjfélig beszélgettünk. Mindenféléről szó volt. Meglepődtem, mikor a boncok egyre-másra a Szentiélekre és Máriára terelték a beszélgetést. Másnap meg közösen vettünk részt az énekes pünkösdi szentmisén.