A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
270 3. De mi szüksége van a keresztény embernek a más vallásúakkal való találkozásra és a komoly párbeszédre? Nem veszélyes az ilyesmi a részvevők hitére? Régen nagyon tiltották, ellenezték az efféle találkozásokat, mert „legjobb esetben csak közömbössé teszi a részvevőket a saját hitükkel szemben”. Ma azonban már nem lehet, nem szabad elzárkózni az ilyen találkozásoktól. A világ kicsi lett. A nemzetközi kapcsolatok, az egyre könnyebbé váló világ körüli utazások lépten-nyomon szembesítenek bennünket a más vallásúakkal, templomaikkal, híveikkel, tanításukkal. A régi missziós módszerek ma már használhatatlanok: azaz nem lehet azzal elintézni ezeket a vallásokat, hogy csupa babona, tévedés vagy bálványimádás megnyilatkozásai. A kereszténységnek szenzációs sikerei voltak története során pl. Egyiptom, Hellasz vagy Róma isteneivel szemben. Azok egyszerűen eltűntek, erejüket vesztették, „kihaltak” az evangéliumnak összehasonlíthatatlanul magasabb isteneszméjével és erkölcsi értékével való összecsapásban. így történt ez sokszor az afrikai primitív törzsek vagy az indiánok istenei esetében is. Egyszerűen nem voltak életképesek a keresztény kinyilatkoztatás Istenével szemben. A misszionáriusok először meg voltak győződve, hogy majd Indiában, Kínában, Japánban is könnyű lesz a helyzetük. Ez azonban mindmáig nem következett be. A kereszténység számára a buddhizmus is, a hinduizmus is legalább olyan szívós ellenfélnek bizonyult az elmúlt évszázadok folyamán, mint pl. az iszlám vagy a zsidó vallás. Sőt, mintha egyre erősebbek lennének: a kereszténységgel való találkozás serkentő hatással van rájuk. Nem annyira a keresztényeket fedezik fel, mint inkább önmagukat, elfelejtett értékeiket. Természetesen bőven találunk ezekben a vallásokban is furcsa nézeteket, szokásokat, babonákat, sőt „bálványokat”. Ezek azonban a gyakorlati kereszténység történetében is megvoltak, és még ma sem tűntek el egészen. Jóval fontosabb azonban, hogy sok örök, hallhatatlan érték van ezekben a vallásokban: az üdvösség utáni vágy, az elmélkedés, az imádság, a lelkiség. És sokszor erények dolgában sem maradnak el a keresztények mögött (könyörü- let, megbocsátás, tiszta házasélet, becsületesség, igazságszeretet, béke stb.) Nem hiányoznak a szent iratok sem: csodálatos alkotások, amelyek hitükből fakadtak. Ugyanakkor meg vannak győződve igazságukról, vallásuk üdvözítő erejéről, erkölcstanuk magasztosságáról. Nyilvánvalóan más világ ez, mint Babilónia vagy Róma csalfa isteneinek, avagy a primitív népek tehetlen isteneinek világa (bár ott is nemegyszer megdöbbentő felfedezéseket tettek). És még valami: amint nem beszélhetünk nyugati kultúráról anélkül, hogy meg ne említsük a kereszténységet, ugyanúgy nehéz lenne megérteni pl. a japán, az indiai kultúrát a buddhizmus vagy a hinduizmus nélkül. Áll Ch. Dawson híres tétele (amit később Toynbee is kész volt elismerni): nem a kultúra szülte a vallást, hanem nemegyszer épp a vallásból születtek a leggazdagabb kultúrák. (Folytatjuk) sokféleképpen szólt * Isten sokszor és sokféleképpen szólt * Isten sokszor és sokfé
