A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
251 semmiféle érdeklődést nem tanúsítanak Isten népének látható közössége iránt. Olyannyira, hogy az alkalmazkodás jegyében néha még magasztalni is illik az ellentéteket és a szakításokat. Vajon eléggé tudatában vagyunk-e annak, hogy ha bekövetkezett a megoszlás, akkor bizonyos ponton túl már nem lehet föltartóztatni a széthullás folyamatát? Visszautasítani a mások ellen irányuló bárminemű gya- núsítgatást, hogy ily módon elősegítsük az egymástól elszakadt emberek kiengesztelődését - ez harcba kerül. Közelednünk kell, fáradhatatlanul újrakezdve, tiszta szívvel, sohasem számításból, megalkuvásból vagy titkos egyezkedések alapján. A kiengesztelődésre törekvés persze nem könnyű út. Ha elzsongat- ná az embert, ha elaltatná energiáit, bénító reménytelenségbe űzve őt, akkor a valódi kiengesztelődésnek épp az ellenkezőjéhez vezetne. A keresztények egységmozgalmának az volt a feladata, hogy kiengesztelje a megosztott kereszténységet. Bíztató nekilendülések után most mégis zsákutcába futott. Az egységről szóló megbeszélések folytatódnak, a keresztények mégis párhuzamos, külön utakon haladnak. Semmi több. Manapság az ellentétek magasztalásának divatja mólóban van. így az egységes mozgalom kiutat találhatna a zsákutcából. De még a pusztában járunk... A szikkadt sivatagban Isten szól, a maga nyelvén, nem a miénken. Voltak, akik őszintén keresték a kiutat ebből a zsákutcából, de olyan gyökeres változást hozó lépéseket tettek, hogy ezek következtében elszakadtak Isten népének közösségétől. Mások hasonló jószándékkal kísérleti léggömböket eregettek föl. Tudatában voltak a kockázatnak, hogy nagy magasságban ezek szétdurrannak. Elsősorban azonban mégis arra ügyeltek, hogy meglegyen a helyük Isten népében, hogy belülről elevenítsék meg azt. Aki munkálkodik, hogy a keresztények egysége láthatóvá legyen, annak belülről kell hatnia - mint ahogy az egyes ember sem külső parancsszóval, hanem csak belülről ható indítékkal változtatható meg. A külső nyomás és keménység zsaroláshoz, az emberi szabadság megsértéséhez szokott vezetni. Új kapcsolatokat felvenni a közösségben annyit tesz, mint szálakat szőni. Néha egyetlen szál is elegendő. Akár tudatában vagyunk, akár nem, Krisztus köntösét szőjük, egyházán munkálkodunk. (Fr. Roger) r másnak A Szívet * ha kiolvasta, adja tovább, ne dobja el A Szívet * ajánlotta-e már más nak A Szívet * ha kiolvasta, adja tovább, ne dobja el A Szívet * ajánlotta-e már másnak A S
