A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
249 kodba végy. így legalább nem azé leszek, aki senkivé tesz." Ezt válaszolta: „Egymagám nem tudok rajtad segíteni. Ugyanabban a pusztában vagyok, mint te, és szomjan halunk, mert nincs vizünk. Csak annak a karavánnak van vize, amelyikhez tartozom. A vezető adott nekünk vizet. Bízzál benne!" „Szeretnék csatlakozni” - mondtam. „De akkor segítened kell vinni a vizes tömlőket és a szárított datolyát" — válaszolta. Igen, gondoltam, éppen ezt akartam. És sürgettem az indulást. Ő leintett: „Előbb várnunk kell, hogy világos legyen! Különben elveszítjük szem elől a karavánt is, a vezetőt is. ” így vártunk, míg a nap fölkelt. Amikor kivilágosodott, a kietlen és holt puszta tele volt eleven színekkel. A másik szemébe nézhettem, majd láttam a többieket is, a megszámlálhatatlan sokaságot. Hajnal- hasadtakor útnak indultunk. Amikor a nap tüzes korongja feltűnt a látóhatáron, akkor a távolban, a karaván élén a vezetőt is megpillantottam, amint boldog örömmel a nap felé tartott. És azt mondtam a másiknak: „Milyen szép itt!” A másik így felelt: „A karaván vezetője ismeri a pusztát, sokat mesélt nekünk egy oázisról. Az még sokkal szebb lehet, mint a puszta. De soká lesz, mire odaérünk. Az út vége felé pcshadt lesz a vizünk, s a datolya is kiszárad, ízetlen lesz. De az oázison van egy forrás, amelyből élő víz fakad, ami sokkal jobb lesz, mint a víz a tömlőben. Friss datolya lesz a fákon, sokkal íze- sebb, mint a szárított. Csakhogy addig még sok nap és éjszaka telik el." (G. Greshake) Július 9 - ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP TÚLCSORDULÓ SZÍV A szentmise olvasmányai: Iz 66,10-14: Jeruzsálemre kiárasztom békémet, minta folyamot. Gál 6,14-18: Jézus jegyeit viselem testemen. Lk 10,1-12.17-20: Rájuk száll békességtek. Ott állunk az imádság küszöbén. Szívünk felébredt. Látja Jézust, hallja hangját, ízleli szavát. Megmozgatta szívünket az ige. Megtisztított bennünket, meghitt kapcsolatba kerültünk vele. Talán már meg is kezdődött hasonulásunk az igéhez. Most már gyökeret ereszthet és gyümölcsöt hozhat szívünkben. Sőt, meg is testesülhet bennünk Isten igéje. Ameddig önmagunk foglalkoztunk szívünkben Isten igéjével, még csak az előjátéknál tartottunk. De eljön a pillanat, amikor Isten igéjét a bennünk lakó Szentléleknek engedjük át. Ekkor születik meg szívünkben az imádság. S csak ekkor válik valódivá bennünk az Isten igéje: ekkor találtuk meg és váltottuk valóra a mi mély, igazi egységünket. Ekkor lett Jé
