A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

248

VASÁRNAPI GONDOLATOK

Július 2 - ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP A „KARAVÁN” VEZETŐJE: JÉZUS

A szentmise olvasmányai:

1 Kir 19,16.19-21: Elizeus felkelt, Illés nyomába szegődött és tanítványa lett.

Gál 5,1.13-18: Testvérek a meghívásotok szabadságra szól.

Lk 9,51-62: Valaki megszólította Jézust: követlek bárhová mész.

A puszta közepén üldögéltem egészen egyedül, és bámulva gondolkoztam. Egyszer csak ott termett előttem, és rám nézett. Nem láttam, hogy ki, mert a nap már lenyugodott, a csillagokat pedig eltakarták a szürke felhők. De tudtam, hogy ott van: hidegség áradt belőle, összebor- zongtam. „Mit akarsz?" - kérdeztem, és megkíséreltem, hogy a sötétség ellenére kivegyem alakját. De csak a sötét semmi meredt rám. A kiszárító szél végigsöpört a síkon és meglebegtette az én ruhámat is. De azért hallottam a választ, egészen halkan, mégis érthetően: „Akarlak!" „Ehhez nincs jogod” - feleltem. „Ehhez senkinek nincs joga”. Akkor a fülembe súgta: „Ezt jól mondtad, senkinek sincs joga fölötted!” Csodálkoztam, és zavartan megkérdeztem: „Ki vagy te tulajdonképpen?" Ezt válaszolta: „A te önző éned!" Magyarázatot akartam tőle kérni, de ő máris folytatta: „Az enyém leszel. Nekem sok örömöm lesz benned, de te nem leszel megelégedett, noha a végén elmondhatod: semmit sem mulasztottam el, semmit sem hagytam ki. Egyre inkább rám figyelsz majd, és egyre inkább visszavonulsz másoktól, hogy velem lehess. Mert én vagyok az éned, és bennem egyre inkább elveszíted önmagadat. Eggyé válunk. Akkor már teljesen a birtokomban leszel, és más senkinek nem lesz hozzád joga."

Amikor ezt hallottam, felugrottam és el akartam menekülni. Ő viszont ezt mondta: „Nem mehetsz sehova. A pusztában vagy, nincs vized, nincs mit enned. És sötét is van, nem juthatsz célhoz."

Mégis elindultam, mert sokkal jobb volt a semmibe mennem, mint ott maradnom, ahol nem volt semmi. Nem tudtam hová tartok. Minden bizonnyal kisebb-nagyobb köröket futottam. Mindig belebotlottam, és ő nevetett rajtam. Kétségbeesetten továbbfutottam, körbe-körbe, míg végül valami másba bele nem botlottam, és kimerültén el nem terültem. Egy hang megkérdezte: „Mit csinálsz ott?” „Menekülök” - dadogtam. „Kitől?" Megmagyaráztam: „Attól, aki fenyeget, hogy senkivé leszek.” Reméltem, sikerült magamat megértetnem. Akkor megkérdeztem: „Hát te ki vagy?" „Egy más valaki!" - felelte. Erre hirtelen azt mondtam neki: „Akkor nem kell tovább futnom. Legyek a tied. Fölhatalmazlak rá, hogy birto