A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

215

nek a neve egyházközség! Már régóta csodálkozom, hogy az emberek ugyanolyan fáradt, örömtelen arccal hagyják el a templomot, mint ahogyan betértek.

Elnézésed kérem, de ki kellett engednem a gőzt. Be is fejezem. Ismered kérdésem. Várom válaszod, Marci.

Kedves Marci!

Minden hűhó nélkül: örülök, hogy írtál. - Miért kell vasárnap misére menned?

Könnyen elintézhetném a választ ezzel: tökéletesen igazad van, amikor kifogásolod a bénán és élettelenül ható eukarisztikus ünnepet. Valóban senki sem kényszeríthet olyanra, amit nem akarsz. Ez igazságtalanság.

Azonban pontosan ugyanígy azt is mondhatnám: ha szüleid annak idején nem alkalmaztak volna „némi” kényszert, talán még ma is hátulgombolós, pelenkás lennél, akit időnként tisztába kell tenni. Továbbá, ha engedték volna, hogy gyermekként tetszésed szerint mindig csak játszogass, ma fogalmad sem lenne a matekról vagy az elektronikáról, és nem javítanád meg a hifitornyodat. Egy szó, mint száz: bizony szerencse, hogy néha kényszerítenek bennünket, amikor magunktól (még) képtelenek vagyunk belátni, mi mire jó. Különben itt nem is annyira kényszerről, mint inkább kötelességről van szó, és a kötelesség az emberi lét velejárója.

Na, csak ne fújd fel magad. Ilyen olcsón nem akarok a balhéból kiszállni. Mindenekelőtt fejet hajtva szeretném megjegyezni: téged nyilvánvalóan nem csupán a „kényszer” izgat, mert akkor nem kérdezted volna meg, hogy az édesanyád miért megy vasárnap misére. (Kár, hogy nem tudott jobb választ adni!) Azt mondom, a te problémád pontosan itt rejtőzik: mi hasznom van a miséből? Mire való a mise? Mi az értelme?

Persze, most ne várd, hogy erre néhány sorban kielégítő választ adjak. Ehelyett - tudom, ez nem győz meg - egy személyes élményem mondanám el. Valamikor, már vége felé jártam a tanulmányaimnak, hasonló dolog történt velem is, mint veled. Legszívesebben túladtam volna a vasárnapi misén: kölönc volt a nyakamon. Valaki akkor mondott valamit, ami mellbe vágott: „Mit csodálkozol, hogy nincs kedved a miséhez? Amit az ember nem ismer, azt nem is szeretheti. ”