A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
211 MÚLT ÉS JELEN András Imre — Marosfalvy László A MŰKÖDŐ ÉS AZ 1950-BEN BETILTOTT SZERZETESRENDEK VEZETŐINEK ELSŐ KONFERENCIÁJA Előzmények A magyarországi változások kapcsán a politikai vezetés és a katolikus egyház (hazai és külföldi) képviselői között ismételten szerepelt a kérés/követelés a szerzetesrendek működése korlátozásának megszüntetésére. A szerzetesrendek működése — hangzott a legfontosabb érv — a katolikus egyház működésének integráns része, különösen a szociális és a nevelő tevékenység területén, ahol jelenleg a magyar társadalom a katolikus egyház segítségét kéri. A magyar kormányzat a nem régen hozott egyesületi törvényt úgy értelmezi, hogy ez a szerzetesrendek működésére is alkalmazható, és közölte Paskai László bíboros prímással, hogy az állam részéről nem támasztanak semmiféle nehézséget az elé, hogy a szerzetesrendek újjáéledjenek, valamint azt is közölte, hogy a szerzetesrendek újbóli vagy újonnan alakuló szerzetesrendek működésének elindulása teljes egészében az egyház belső ügye. Néhány püspök ezek után azt kívánta, hogy a püspöki kar március 7-én és 8-án esedékes konferenciája foglalkozzon a szerzetesek ügyével. A tanácskozásról kiadott nyilatkozatban tették közzé a meglepő döntést: „szerzetesrendjeink működését mielőbb el kell indítani”. A végrehajtással és a szerzetesekkel összefiggő kérdések püspökkari képviseletével a nemrég kinevezett Takács Nándor székesfehérvári segédpüspököt bízták meg. Takács Nándor és a budapesti központi szeminárium új rektora, Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök április 12-re a központi szemináriumba összehívta a magyarországi szerzeteskérdésben érintett minden férfi és női szerzetesrend vezetőjét, ill. képviselőjét közös megbeszélésre. Eleinte úgy gondolták, hogy az első megbeszélésen még csak a férfi szerzetesrendek képviselői vegyenek részt, a meghívás azonban valamennyi érdekeltnek szólt. Kb. 200 személy jött össze.
