A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
212 A megbeszélés lefolyása Az esemény a Szentlélek segítségül hívásával kezdődött és imával, énekkel végződött. Takács Nándor bevezetőjében elmondta, hogy 40 évvel ezelőtt kénytelenek voltak a szerzetesek elhagyni otthonukat. „Hála legyen Istennek azért, hogy közösségeink képviseletében most itt lehetünk. Nem tudjuk, mi haszna volt Istennek ebből a negyvenéves szétszóratásból, a keresztény ember szenvedésvállalása azonban részesedés Krisztus szenvedéséből. Sokszor az ember nem maga cselekszik, hanem csak közreműködik a kegyelemmel”. A végén bejelentette: „Most a magyarországi szerzetesrendek főnökeinek ill. képviselőinek első konferenciáját tartjuk”. A konferencia mottójaképpen Várszegi Asztrik püspök felolvasta Ezdrás könyvének első fejezetéből az 1-4. verseket (Cyrus király rendelete a hazatérésről) és Aggeus próféta könyvének 2. fejezetéből az 1-9. verseket (dolgozzatok, veletek vagyok). Takács püspök folytatta. Az első országos konferenciánk feladata a nyitás, ablakot nyitni a magyar egyházban. Elsősorban azért, hogy az egyház belső igényeinek kielégítésén gondolkodjunk. 1945 előtt nem volt a magyarországi szerzetesrendeknek általános konferenciája. Kívánatos, hogy most ilyen állandó konferenciát létrehozzunk, mert így eredményesebbek lesznek munkáink. „A püspöki kar részéről felelősséggel kijelenthetem — mondotta szó szerint —, hogy az állam részéről nem támasztanak semmiféle nehézséget az ellen, hogy a szerzetesrendek újjáéledjenek”. Majd a nyilatkozatot kommentálva kijelentette, hogy ez nem jelent ígéretet pozitív támogatásra az állam részéről, de elkötelezettséget jelent arra nézve, hogy az elindulást nem akadályozzák. >yAz 1950/34-es betiltó törvény után ez korszakalkotó kijelentés”. Takács püspök ezután a törvényes helyzetet a következőképpen elemezte: az 1950/34-es betiltó rendelet a működést ugyan törvényen kívül helyezte, de nem szüntette meg a szerzetesrendeket. Mivel a betiltás hivatalos állami aktussal, törvényerejű rendelettel történt, logikus volna, hogy ennek visszavonása is hivatalos („ünnepélyes”) formában történne. Ha „ünnepélyes” visszavonást akarunk az elindulás előtt, akkor még várnunk kellene. A püspöki kar azonban úgy döntött, hogy (egyelőre) nem is fogja kérni az „ünnepélyes” visszavonást, mivel (a törvényhozók felfogása szerint) az új vallásügyi törvény (és az új alkotmány) minden azzal ellenkező rendelkezést megszüntet. Figyelembe kell venni azt is — mondotta Takács püspök —, hogy csak a keresztény ember képes bocsánatot kérni az elkövetett jogtalanságért, mi ezt nem követelhetjük a másik oldaltól. Hatalmunk nincsen. A kormányzat szóban biztosította az egyházat, hogy a szerzetesek működését teljesen a magyar egyház belső ügyének tekinti. Ez a formula biztosítani fogja a szerzetesrendek szabad működését az egyházon belül. Ha fenn is maradna az ÁÉH — erről most viták folynak —, ezután csak koordináló szerv lenne, (Folytatás a 221. oldalon)
