A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
199 mint egy követségi fogadáson, ezért most vegyétek és egyetek ebből, kialvatlan konyhalányok átlényegült dagasztásából kétségbeesett hajnalon, a magasságba földerengő pékség testmelegéből, oldódjatok és egyetek ebből mindnyájan, azaz valamennyien, tehát mindenki, vagyishogy kivétel nélkül, mármint ti mind, akik vagytok és lesztek, nincs megszorítás, numerus clausus, nincs, nincs, igen: mindnyájan, mert ez az én, nem tudom pontosan, idegen anyag tulajdonképpen, mégis enyém, hát meg kellett szoknom, nem volt könnyű, de végül sikerült, persze mostanra sikerült, hogy meg kell válnom tőle (ez mindig így van, ennyit már megtanultam itt) megválók tőle, mert ez az én testem (erről most semmi többet, igen, megszoktam, de a véleményem azért megvan róla, furcsa szerzet, például ott a pusztában, amikor... de ne is beszéljünk róla, elég annyi: majdnem megcsúfoltál, meg bizony) testem, mely értetek, csakis értetek azaz ükunokáitok végtelen láncolatú ükunokáiért, mert minden jövendő kromoszómát is belekalkuláltam az évezredekbe, övék az eledel, mely értetek adatik, nem azért, mert így adódik,
