A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
nem adagolva és nem is addig, ameddig a lelki takaród ér s nem adományadogatásként és adósságod sem lesz belőle, ha elfogadod, hanem egyszerűen így: adatik. (Csönd.) A vacsora után elmozdult belek földtani képe, falvak, városok összedobált romhalmazai, világátrendező emésztés fölött, sötét égbolton a holdostya úszik lassan át, a vacsora után ugyanígy (pontosan ugyanígy? nem volt láb, mely odébb lökte az asztalt? nem mozdultak el a tálak? a kéz ugyaninnét indult ugyanoda? a légifolyosó az asztal peremétől, a kezdettől a célig nem változott? és ugyanaz a kéz volt? sejtek, toxinok, meszesedések folyamatában a relatív perc évmilliói mit műveltek ott?) de mondjuk: ugyanígy kezébe vette (mint föntebb, ismétlés) kezébe vette a kelyhet, megannyi múzeumi darab egyszerű ősét, az is lehet, hogy fakupát, hordóillatút, mely megszívta magát borral örökre és hordozza, míg szét nem rohad vagy tűzre nem vetik, mint test a vérét, a beleivódott nedvet és illatot (lám, ha ötvösremekből egyszerűsítjük, tulajdonképpen
