A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

168 Leánycserkész Szövetség Könyvei című sorozat első száma, és négy kiadást ért meg. A jól megalapozott kezdet sikeres évei után a Magyar Leánycserkész Szö­vetség 1932-ben szervezte meg első nemzeti nagytáborát, közel félezer résztvevő­vel Tahi mellett. A tábor keretmeséje a honfoglaló törzsek élete volt. (Már akkor élt a magyar cserkészetben a nagyszerű gondolat, hogy minden tábor új honfog­lalás!) Egy-egy törzsben a „nemzetségek” az ország más részéről érkező lányok voltak. így ismerték meg egymást és a táborba magukal vitt környezeti jelleget. A következő évben Gödöllőn segítettek a TV. világjamboree munkájában. A lá­nyok idegenvezetőkként, tolmácsokként szerepeltek, hölgyvendégeket kísértek, de részt vettek az egészségügyi szolgálatban is. Ennek a világtalálkozónak sikere mind nemzeti, mind cserkészszempontból (nemzetközi szinten is) arra indította a Leánycserkész Világszövetséget, hogy hasonló találkozót szervezzen lányok számára. A magyar leánycserkészet jó hírnevének volt köszönhető, hogy Magyar- országot bízták meg ennek rendezésével. így került sor 1939-ben az emlékezetes PAX-TING-re. A PAX-TING előkészítésénél a lányok felhasználták az 1938-as gödöllői fiújamboree tapasztalatait is. A lányok világtáborát azonban Tahi mellett, a Du­na partján akarták megrendezni. Végül mégis Gödöllő lett a színhely 1939-ben is. Ebben döntő szerepe lehetett annak (nincs biztos forrás), hogy Horthy kor­mányzó elvállalta a fővédnökséget, kihallgatáson fogadta Lindenmeyer Antóni­át és felajánlotta neki a gödöllői táborhelyet. A kormányzó ajánlatára nehéz lett volna nemet mondani. így vált a híres, gyönyörű hajdani királyi vadaskert mind a fiú, mind a leánycserkészet legsikerültebb világtalálkozójának színhelyévé. A PAX-TING előkészületei megindultak. A kiválasztott vezetőség meg hívta a külföldi vendégeket, tájékoztatta az ország népét és felkészítette a táborba készülő lányokat. Ismerniük kellett a három leánycserkészpróba anyagát, a ma­gyarföldrajzot és történelmet, hogy fel tudják világosítani az idegeneket. Elő kel­lett teremteni az egységes felszerelést. Részvételi díját minden lány takarékos­sággal rakta össze. Pénztámogatást kellett nyújtaniuk szegényebb társaiknak. A táborozók legalább egy idegen nyelvet kellett beszéljenek, sőt a világismereti és idegenvezetői különpróbát is ki kellett állniuk. Kötelező volt magyar néprajzi anyag gyűjtése is. A vezetők mindezt ellenőrizték a siker érdekében. Életstílusváltozás az amerikai fiatalok körében: — A hagyományok újra felélednek: különösen a vallás és az esküvő vonzzák ismét a fiatalokat. Keresik a minőséget, az értékeket és mindenekelőtt a biztonságot. — Az élet apró örömei, a közvetlen élvezet, mint az import csokoládé és a pezsgő nép­szerűbbek, mint a nehezebb „fajsúlyú” sportkocsik vagy a nagy bankszámlák.

Next

/
Thumbnails
Contents