A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
169 LACKÓ VERSEI Tamási Orosz László I. félnégy éves vagyok és vasutas leszek én fogom elindítani a vonatokat de lehet hogy mozdonyvezető leszek még nem tudom lovagoljunk II. ezt a ceruzát a Papi hozta nekem és rajzoltunk házat meg vonatot de már nem rajzolunk mert meghalt a Papi olyan kék a sírja gyere focizni III. ón lakom itt meg Anyuci meg a Jancsi meg a Mami és el szokott jönni néha Apuci is na és itt lakik még a Papi is de a Papit már nem mondom mert meghalt és a Mami most folyton sír mert meghalt IV. azon gondolkodom hogy mit kéne játszani tudom már birkózzunk mint a Papival de ne csiklandozz győztem? — A fiatalok begubóznak és szívesen tartózkodnak otthon: tévéznek, vagy a háztartásban tesznek-vesznek. - Gyors és kényelmes élvezetekre vágynak: fosztogatják a jégszekrényt, rövid cikkeket olvasnak, gyakran váltogatják a tévéprogramot. Azaz csak rövid időre kötik le magukat. — Kerülik a feltűnést, és ezért a ruházatban is inkább az olívzöld vagy világosbarna színeket kedvelik, mintsem a korábban divatos rikító rózsaszínt, a kékeszöldet vagy a világító narancssárgát. Mennyire törődöm azzal, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözködjek, viselkedjek, mennyi időt fordítok ezekre a dolgokra? Jut-e időm Istenre, másokra? Vagy túlságosan elfoglalnak a hívságok? Keresem-e a feltűnést, vagy épp fordítva, attól félek, hogy rendhagyó magatartásom miatt kinéznek a velem egykorúak társaságából?
