A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
163 TEMPLOMBAN ESKÜSZÜNK Béky Gellért Már antióchiai Szent Ignác vértanú az első század végén erősen szorgalmazza a híveknek az egyházi esküvőt. Az újszövetségi szentírásban erre vonatkozólag semmit nem találunk. A középkorban már egyházi törvény a templomi, azaz egyházi esküvő. Még a század közepén sem tudtuk volna elképzelni a keresztény házasságot egyházi esküvő nélkül. Ma pedig egyre több azoknak a keresztényeknek a száma, akik nem tartják szükségesnek a templomi esküvőt. Annál meglepőbb tehát, hogy egy nem keresztény országban, Japánban, amely ráadásul technikailag a világ legfejlettebb országa, szinte divat a keresztény templomban való házasságkötés a nem keresztény fiatalság között. Több mint 20 éve kezdődött ez a folyamat, s nem gyöngül, inkább erősödik. Pedig sok olyan feltételhez van kötve, ami inkább elriasztaná, semmint vonzaná a fiatalságot más országokban. A japán püspökök áldásukat adták erre a szokásra, viszont plébániánként a papokra hagyták, hogy miképpen engedik az ilyen nem keresztény párokat az oltárhoz. Több oka is van annak, miért akar annyi fiatal fiú és lány mindenáron nálunk esküdni. Az egyik indítóok kétségtelenül anyagi: nálunk jóval olcsóbb az ilyen esküvő, mint pl. a sintoistáknál. Pedig semmi szándékunk nincs velük konkurálni. Még kevésbé akarjuk őket tőlük eltéríteni. Hát akkor miért jönnek mégis hozzánk? Egy fontos ok nyilvánvalóan a kereszténység iránti nagyrabecsülés, az Egyház egyre növekvő erkölcsi tekintélye. Tagadhatatlanul a romantika is nagy szerepet játszik a döntésnél: van valami szokatlan, egzotikus a keresztény módon való esküvés- ben, legalábbis a japán fiatalok számára. Sokan meg egyszerűen csak „Isten előtt" szeretnének esküdni. Hogy mit értenek Istenen, azt egyenként kellene megkérdezni tőlük. A keresztény esküvői szertartás könnyen érthető és tartalmas. Nem egyszer a templom szép fekvése, a környezet vagy a templom belseje vonzza őket. Szóval sok nyomós okot is talál az, aki keresztény módra templomban szeretne esküdni. Évekkel ezelőtt olvastam az egyik igen nagy japán napilap esti kiadásában a következő jelentést: valamelyik itteni utazási iroda mézesheti utazást szervezett fiatal házasoknak. A programban benne volt többek közt az is, hogy Svájcban az egyik szép romantikus templomban esküvői áldást adnak az új házaspárnak. S ebből lett a nagy botrány: a szertartás alatt a falu fiatalsága berontott a templomba, és kezdte kituszkolni a meglepett boldog házasokat Isten házából. Valami „Krisztus, Marx, kereskedés, szentháromság” kiabálással űzték ki őket az utcára. Ott
