A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-04-01 / 4. szám

158

P. Bangha sírja Budapesten a Kerepesi temetőben

táptalajává váltak. Kötetszámra írták akkoriban a különféle asz- taltáncoltatások, médiumok és hamis szeilemüzenetek sorozatait. Nem tűrhette, hogy az embereket elámítsák, ezért eléjük az egyetlen kiutat, a katolikus Egyház által hirdetett hitet tárta. Könyveket is ír, de apologétikus hivatását nemcsak könyvírással (az Ö- rök élet igéi, A négyszázéves Jézustársaság, a négykötetes Katolikus Lexikon stb.), hanem lapszerkesztéssel is teljesíti. Megjelenteti a Magyar Kultúrát. Újításokkal próbálkozik az Egyház felé is: a más keresztény egyházakkal való békés viszonyt, valamint bölcs előrelátással a földreformot is sürgette, de ez utóbbit Serédi Jusztinián, az akkori esztergomi érsek elutasította hivatkozva P. Bangha esküjére, amit az Egyház jogainak védelmére tett.

P. Banghát bízták meg a Magyarországon tartott 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megszervezésével, ahol Eugenio Pacelli apostoli nuncius, a későbbi XII. Piusz pápa képviselte a Szentszéket. Ez alkalomra írta meg P. Bangha a ma is közismert ,.Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat” kezdetű eucharisztikus himnusz szövegét.

Fáradhatatlan munkájának a leukémia vetett véget 1940- ben. Ahogy az egyik szemtanú, P. Békési István megjegyzi, temetése diadalünnep lett, mert P. Bangha is azzal a hittel halt meg, amiről így vallott: ,,Az én létezésemnek éppúgy nem lesz vége, mint magának az időnek, vagy mint ahogy nem lesz vége soha Isten létezésének!”

Az Isten által ígért örök élet reményéről ezzel is tanúságot tett.

***************************