A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
128 Azonnal megoperálta bátyámat, akinek gyönyörűen sikerült az operációja. Még ma is alig látni, melyik szemét operálta meg, csak ö tudja megmondani. Ahány beteg csak távozott a kórházból, mindegyikük Jézus Szíve képet kapott ajándácba: Vidd emlékül ezt a képet a köpcsényi kórházból, és ha úgy érzed, hogy hálára vagy kötelezve irántunk, akkor imádkozzál értünk. Azért jöttél hozzánk, hogy tested egészségét visszaszerezd, de ne feledkezzél meg halhatatlan telkedről, mely oly értékes, hogy Krisztus érte kereszten meghalt. Az élet oly rövid, s egy kis idő múlva az Isten ítélőszéke előtt fogsz állni, mely oly hangosan tanítja: mit ér, ha az ember az egész világot megnyeri, lelkének azonban kárát vallja. Gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem rozsda, sem moly meg nem emészti. Járulj ezért minél hamarabb a szentségekhez, mert csak jócselekedeteid fognak valamikor boldoggá tenni. Fogadd ezeket a szavakat mint jóbarátodtól, gondolj gyakran rájuk, és az Isteni Szív, melynek képe ez, adja hozzá áldását Hagyjuk most el mi is a rendelőt és az operációs szobát, lépjünk be a Batthyány család otthonába, a körmendi kastélyba. A „kórházi hétköznapok” valóságába kell bepillantanunk, hogy megértsük, hogyan vált a kereső, tévelygő fiatalemberből érett férfi, Isten nagy szeretetének hősies tanúja. Meg kell vizsgálnunk — már amennyire ezt a rendelkezésünkre álló szűkös források megengedik — Batthyány-Strattmann László belső fejlődését. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk: életszentségének útja egészen „hétköznapi”, nincs benne semmi feltűnő; tudatos, rendszeres belső élete ugyanakkor szoros kapcsolatban van családi életével. A házastársak egymást szentelték meg, segítették a tökéletesség útján. Hozzájárultak ehhez a gyermekek is, elsősorban a legidősebb, Ödön. Misi és László eszményi házasságban élnek, tökéletesen kiegészítik egymást. Az egymás után érkező gyermekeket Isten ajándékaként fogadják. A gyermekek rajongva szeretik apjukat, még felnőtt korukban is gondolkozás nélkül engedelmeskednek minden szavának. Inkább anyjuktól tartanak, ha éppen valami rossz fát tettek a tűzre. Az apa egyben a családi orvos is, s bizony van tennivalója! Üssük föl ismét az 1926-os Naplót, és figyeljük meg, hogyan zajlik a népes család élete, hogyan szentelik meg egymást ebben a példamutató „családegyházban”. Misiivel este 6 órakor, szokott sétánkon a szobában le-föl, ma megint nagy beszélgetést folytattunk. Főtéma: Lovrana a gyerekeknek. Hisz mind beteg. Misi holnap előreutazik, hogy szállást készítsen nekünk. A jó Misi oly gyors és mozgékony, és úgyis ő tudja a legjobban, milyen fészek kell az egész családnak, kicsinek, nagynak. De minthogy Gittának 39£ láza van, persze attól függ az egész, hogy lesznek a gyerekek holnap. A kastély kápolnájában minden reggel szentmisét hallgat az egész család. Ma Szalézi Szent Ferenc. Ministráltam, Ancsi pedig harmóniumozott a szentmisén. Este Misiivel és a gyerekekkel gyónni voltam az esperes úrnál. A család életének középpontja, forrása és öröme az Eucharisztia. Istennek legyen hála! A mai Mária ünnepen (Gyertyaszentelő) megint
