A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
129 mehettem szentmisére, és megáldozhattam. Hiszen nem is igazi az a nap, amikor ezt nem tehetjük. A szentáldozás a legszebb az egész napban. Istenem, csak bocsásd meg mindannyiunk gyönge előkészületét és hálaadását. A boldog, harmonikus családi élet a- lapja, vallja Misi és László, az önzetlen szeretet. Mindegyik a másik javát keresi, mindegyik a másikért, a többiekért él. Ma megint teljes számban voltunk a szentáldozásnál, az összes gyerek, kivéve Kar- lit, aki csak az idén lesz első áldozó. Este megjött Laló BécsbŐl. Aztán Ancsival négykezesben Verdi Trubadúrját játszottuk. Később egy zöld lámpánál körbeültük dolgozószobám kerek asztalát. Ilyen kedélyes a mi családi életünk. Milyen szomorú, ha az emberek a távolban keresik boldogságukat és nem ott találják meg, ahol a gyerekek együtt élvezik az emberrel. Amint a napfény mindent bearanyoz, igazából csak az teszi a rózsát rózsává, az adja meg az arany fényét, hisz világosság nélkül minden feketének tűnik előttünk — úgy a korintusi levél értelmében: csak a szeretet által válik az ember széppé. De végül is Isten a szeretet, és minden nemes szeretet így Isten lényegének lesugárzása ránk. Misi és én gyakran mondjuk egymásnak mint jelszót: korintusi levél; s akkor már tudja Ő is, én is, mit kell tenni! Hogy hogyan történt a gyermekek hitre való nevelése, azt jól megvilágítják a következők: Ma föladtam a gyerekeknek a nagyböjti időre a kis önmegtagadásokat. Lacika mindennap látogasson meg egy templomotBécsben (itt tanul). Ancsi kedves Szűzanya-képét díszítse. Ivi imádkozza nagyon áhítatosan a szentolvasót, alázatot kérve. Blanki és Józsi mindennap keresztutat végezzen. Gitta, Franci és Ciki mindjárt fölkeléskor térdelve imádkozzék egy jószándékra. Karli, mihelyt fölébred, imádkozzék az őrzőangyalhoz. 1926 márciusában fólkerekedik az egész család, hogy néhány hetet Abbáziában töltsenek. A napot itt is szentmisével kezdik, a fiúk ministrálnak. Mindnyájan szentáldozáshoz járulnak. Misi és László itt is hűségesen mondják a Szűz Mária kis zsolozsmáját. A családi szórakozásról a következő sorok tudósítanak: Két csónakba ültünk be egymás mellé, és körüljártunk, mi a kicsikkel mindig olyan közel a parthoz, hogy jól láthattuk a tenger fenekét. A gyerekek hosszú spárgán maguk után húztak egy celluloidbabát és egy porcelánbabát. A porcelánbábu leért a talajig, és ott állt a tenger fenekén, amit igen élveztek. Délután autón Fiúméban voltam Józsival és a négy kicsivel, kimentünk a mólóra, és egészen közelről megnéztünk egy hadihajót, azután a vitorlásokat. Ezalatt Misi Lacikával és a nagygyerekekkel a Monte Maggioréra ment autóval.
