A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
126 NYISD FEL SZEMEDET ÉS LÁSS Dr. Battyány-Strattmann László (1870—1931) — ffl. Puskely Mária Hogyan látták maguk a betegek a „hercegorvos” tevékenységét? (Doktor Batthyány 1915-ben nagybátyja, Batthyány-Strattmann Ödön halála után örökli a hercegi címet.) Idézzük egy ma is élő, idős szombathelyi asszony vallomását. A második elemi iskolából maradtam ki júniusban, amikor bal halántékomon keletkezett egy tyúktojás nagyságú daganat. Itt, Szombathelyen az Emberbaráti kórházba vitt el édesanyám, ahol Dr. Gyük főorvos vizsgált meg, és kijelentette, nem vállalja a daganat megoperálását. Viszont ajánlotta, hogy vigyen el édesanyám Körmendre a hercegorvoshoz, aki meg tudja gyógyítani betegségemet. A nővérem kísért el a herceghez. Az előszobában sokan várakoztak betegek a vizsgálatra. Amikor kijött a herceg úr, mindjárt észrevett és behívott a rendelőbe. Megvizsgált, és azt mondta a nővéremnek, hogy felvesz a kórházba, mert kicsit veszélyes lehet az operáció, mivel a daganat a halántékon van. Mindjárt neki is állt az operálásnak. Nagyon kedvesen bátorított, hogy ne féljek. Kérdezte, hogy vol- tam-e már elsőáldozó és szeretek-e templomba járni. Közben egyik segítsége már nyírni is kezdte a hajam, de a daganat körül maga a herceg úr borotválta le a halántékomat. Közben állandóan társalgóit velem; egyszer éreztem, hogy valamit fúj a felületre, biztosan fagyasztotta, aztán mondta, hogy fogjam csak a kezét és bízzuk magunkat azúr Jézusra. ,Na rendben vagyunk!” Máris kötözték körbe a fejemet, míg behívta nővéremet, akivel közölte, hogy pár napig ott tart a kórházban. Néhány napot töltöttem a kórházban. Mindennap megnézte a fejemet. Nagyon kedves volt hozzám, és igen megszerettem. Amikor kijöttem a kórházból, egy ideig még 3-4 naponként be kellett mennem kötözésre. Mindig szívesen mentem a várba, mert olyan jó és aranyos volt hozzám. Amikor végleg elbúcsúzott tőlem, édesanyám megkérdezte, hogy mivel tartozik neki. O ingyen gyógyította a betegeket, azt mindenki tudta, és nekünk sem kellett fizetnünk. De annál több buzdítással látott el bennünket, hogy bízzunk mindig az Istenben, akkor semmi rossz nem történhetik velünk. Majd egy kis keresztet rajzolt homlokomra búcsúzásul. A körmendi tanító többször hoszan időzött Batthyány doktor orvosi rendelőjében, hogy megfigyelhesse a különböző' vidékről jött betegeket. O jegyezte fel a következő esetet: Egy Sopron megyei öreg bácsi került az egyik napon sorra. A főúri orvos bámulatos szeretettel foglalkozik vele. Karonfogja. — Ide, bácsi, ide — s leülteti a karosszékbe. — Hát aztán mi a baja?
