A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
125 (Folytatás a 116. oldalról.) félt, hogy megkülönböztetett elbánásban akarjuk részesíteni. Az Ilyesmiről pedig soha még hallani sem akart. A szegények sorsánál különbet nem volt hajlandó elviselni. Mosható kék munkásruhában járt köztünk, mindig tiszta, maga mosta, foltozta fehérneműt viselt, irtózott a fölösleges holmitól, fölöslegesnek pedig minden olyan használati tárgyat tartott, amelyre nem volt föltétlenül szüksége. Zavarban Is voltunk kórházba Indítása eló'tt emiatt: kapkodva adogattunk össze megfelelő fehérneműt, nehogy szégyent valljunk szegény betegünkkel. A szegénységnek ez a nagyrabecsülése jellemezte őt egyébként korábbi életében, még sikerei fénykorában Is. Szűk kis szobája — ha azt a kamrának szánt helyiséget egyáltalán annak lehetett minősíteni — a pesti rendház első emeletén, sötét folyosó végén, a mellóklópcső tőszomszédságában fűtetlen volt, ajtaja tejüveges a folyosó megvilágítására. Télikabátja nem volt, csak vállra vethető viseltes köpenye. Egy éles szemű rendtársa szerint erős elhatározással ígéretet tehetett Istennek, hogy ha Isten nagyobb dicsőségére tekintettel szabad választása van élete folyamán jó és balsors között, kellemes és kellemetlen, édes és keserű, dicsőséges és dicstelen között, mindig az utóbbit választja... Vajon miért? Mert mestere, az Úr Jézus így tett. Egyszerűen ezért. Ez a hősies magatartás Szent Ignác lelkigyakorlatának bölcsességére vezethető vissza. Az agyórgörcs után hosszas vizsgálatnak és kezelésnek vetik alá. A diagnózis szerint a vissza-visszatérő agyérgörcsök következtében agyállománya elhalóban van. A folyamat feltartóztathatatlan és végleges. Teljesen megvakul, elnémul, megbénul. Súlyos betegségében soha semmire nem panaszkodott, tehetetlenségében kórnlvalója soha nem akadt, mindent elfogadott. Egyszerű, természetes emberi magatartása, lelkének derűje, jósága szeretetre méltóvá tette és megkönnyítette az ápolók legkínosabb tennivalóit. Ágyhoz szegezetten, környezetének teljesen kiszolgáltatva anyai gonddal, türelemmel ápolják, etetik a jó ápoló nővérek. Ebben az állapotában hangzott el egy fiatal leányápoló ajkáról a szép kijelentés: „Olyan, mintha édestest- vórünk lenne!” 1970. november 8-án szólította magához az Úr hűséges szolgáját élete 66., szerzetesi hivatása 47. és papsága 37. évében. Amikor a délután folyamán sírja fölé tűzzük földi élete sikertelenségének szimbólumát, az Úr Jézus fiaskójának vérrel megszentelt jelét, a keresztet, üdvözöljük az egyház himnuszával: Ó, Kereszt, légy üdvöz; egyetlen reményünk..! Az élet törvénye a halál. A magnak előbb meg kell halni a földben, hogy termékennyé válhassék. „Odaátról is lehet hatékonyan folytatni a földi feladat szolgálatát” — írtad búcsúzóul. Folytasd hát, kérünk. A jó emberek dicsősége a lelkiismeretűkben van, nem az emberek szájában.
