A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
124 sze, a népszerű „jobolás”(munka az iskola után esténként, hétvégeken vagy szünidőben) is feljavítja a tizenévesek vásárlóerejét. Néhány összehasonlító adat: az 1986-os World Almanac szerint hazánk nemzeti jövedelme 1983-ban 18,6 milliárd dollár volt, Indiáé 173 milliárd (1982), Brazíliáé 190 milliárd (1982), Kínáé 313 milliárd (1983). Ez nemcsak az Egyesült Államok hatalmának visszfénye, hanem a világban uralkodó egyenetlenségeké is. A harmadik világ legnépesebb nemzeteinek évi nemzeti jövedelme kevesebb vagy alig több, mint az amerikai tizenévesek zsebpénze. Kérdés: Amikor zúgolódsz, hogy kevés a zsebpénzed, gondolsz-e arra, hogy milyen nehéz munkával szerezték szüleid? Gondolsz-e arra, hogy első keresetedből hálád jelét add nekik, hisz annyi éven át nemcsak gondoskodtak rólad, de sokszor maguktól vonták meg a szükségeset? Vagy csak szólamnak tekinted az idősebbek ilyen prédikációit? Hogy nyilvánítod ki szolidaritásodat a világ szegényeivel otthon és házon kívül? Az ismeretlen gyerek? Az amerikai tizenévesek meggyőződése szerint szüleik helytelenül ítélik meg, mi fontos számukra. Szerintük a szülők túl nagy jelentőséget tulajdonítanak mindenekelőtt az iskolai osztályzatoknak (24%) és a tévézésnek, mind a tévénézés idejét (23%), mind a műsorválasztást illetően. A szülők nem bíznak csemetéik ítéletében a barátok megválasztásánál (15%), és étrendjük összeállításában (11%) sem. Végül túlbecsülik az érettségi utáni idők tervezésének fontosságát is. Érdekes, hogy — ugyancsak a fiatalok szerint — mire kellene ügyelniük. A fiatalok saját fontossági sorrendje: kulturális tevékenykedés (27%), testgyakorlás (23%), tanterven kívüli tevékenység (20%) és egyenlő arányban (15-15%) vesszőparipáik és részvételük közösségi sportnemekben. A szülők elvárása tehát mindenekelőtt az iskolához fűződik. Egy ifjúsági folyóirat, a Group körkérdéséből kiderül, hogy a középiskolások szüleinek háromnegyede konkrét elvárásokat fűz a bizonyítványhoz. A legjobb jegyet, az A’-t várja el gyermekétől minden negyedik szülő, de több mint fele (59%) legalább ,B’-t, és csak 17% éri be ,C’-vel. Ha a gimnazista csalódást okoz e téren, a szülők 9%-a nem reagál különösebben, minden második szülő (54%) beéri dorgálással, 16 %-a ,morog’, míg 10%-a úgy próbálja jobb eredményre serkenteni gyermekét, hogy a tanterven kívüli tevékenységek egy részétől, 7%-a pedig a tévézéstől tiltja el. A fentiek alapján e .büntetések’ a tizenéveseket nagyon is érintik. Kérdés: Tudom-e önmagamat fegyelmezni, hogy kötelességeimet ne mulasszam el kedvenc szórakozásaim kedvéért? Tudok-e lemondani — önmegtartóztatásból — arról, ami leginkább örömet szerez, például nagyböjtben? Milyen célokra ajánlom fel önmegtartóztatásomat? « * # * *
