A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
110 MÚLT ÉS JELEN A független magyar jezsuita provincia 1909-ben alakult meg a közös osztrák—magyar provinciából. Működési engedélyének megvonása 1950-ben — más szerzetesrendekével együtt — az erőszaknak és jogtalanságnak szomorú, máig rendezetlen megnyilvánulása volt. Jő olvasni, hallani, hogy ma Magyarországon erről a tényről minden köntörfalazás nélkül lehet beszélni. A mai változások komolyságát és őszinteségét hitelesíti, ha a katolikusok — és más felekezetek — ellen elkövetett jogtalanságokat és embertelenségeket a beismerésen túl hatékony cselekvéssel végre mielőbb orvosolja az a mai ideológiai és hatalmi csoportosulás, amelyet a korábbi jogtalanságnak és erőszaknak nyomasztó öröksége terhel. Hogy a szerzetesrendek működési engedélyének megvonásával milyen komoly pozitív erőket kapcsoltak ki a magyar valóság építéséből, arra jó példa Kerkai atya élete. Varga László (A Szív előző' számában olvashattunk életéről) alább következő személyes vallomását jól kiegészíti Tüli Alajos emlékbeszéde, amit Kerkai Jenő temetése napján, 1970. november 10-én mondott el. Mindkét dokumentumot csekély rövidítéssel adjuk közre. KERKAI JENŐ Varga László Sokszor gondolok rá, mert aki ót jól ismerte, nem tudja többé elfeledni. Most is magam előtt látom alakját, komoly arcát, hallom hangját, amely a társalgásban kellemes volt, de ha tömegnek beszélt és az indulat fütötte, nagyon érdes lett. A fület ugyan bántotta, de a szívet megnyerte, mert a rendkívüli egyéniség robbanó ereje tört ki benne. Rossz időben és télen csuklyás esőköpenyt használt, amit a nép ma- laclopónak nevez. A jómódú zalai molnár fia a jezsuita rendbe lépett, és korán meglátta második Tüli Alajos 1904. november 9-ón született a ma már Csesztreg községhez tartozó Kerkaújfalun. Édesapja, Czinder Jenő, molnár volt a Kerka patak partján. Négyéves korától érettségiig, 1923-ig Zala-
