A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

Ill

egerszegen lakott anyai nagyszüleinél. É- letét főként a legkatollkusabb — Zala — megye és az ősi Göcsej-vidók határozta meg, nyolc dódszülője közül hat innét származott. Középiskolai tanulmányai befejeztével szülei ellenállása miatt nem léphetett be azonnal a Jézus Társaságba. Szülei költségén az Innsbrucki egyetem teológiai fakultásán mint a Collegium Ca- nisianum bennlakó növendéke folytatta tanulmányait. Miután szülei ellenállása megtört, 1924-ben Érden megkezdte jezsuita újoncéveit. Bölcseleti tanulmányait Szegeden végezte a rend főiskoláján 1925-től 1928-ig. Utána három évig a kalocsai kollégiumban magiszterkedett a diákok között. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte 1931 és 1935 között, itt is szentelték közben pappá 1934- ben. Hazatérve a szegedi egyházmegyeközi nagyszemináriumban a teológusok prefektusa és dogmatanára lett. Hamadik szerzetesi próbaévét a budai Manrézá- ban töltötte az 1938-39-es tanévben mint a novíciusmester segítője.

Már szegedi beosztása első évében elindította két — csak ennek élő — világi munkatárssal a népi Magyarország megteremtését célul kitűző, egy évtized

hivatását is, amely arra rendelte, hogy a parasztifjúság apostola legyen. Az (- rók egy csoportja — Veres Péter, Illyés Gyula... — már alaposan fölrázta a közvéleményt, ám ezenkívül nem történt semmi. Akkor jött Kerkai, miután az egyetemi tanulmányok közben kidolgozta munkatervét: cselekedni a- kart, mozgalmat szervezni olyan területen, ahol az uralkodó osztállyal, sót a püspöki karral került volna harcba, tehát eleve a bukás fenyegette, ha nem sikerül olyan módszert találnia, amely ellen nem volt kifogás. Pedig rossz időben indult, a nagy gazdasági válság végén, amikor minden termelési ág pangott és főleg a mezőgazdaság ment tönkre, mivel a terménynek nem volt ára, és a drága kamatot nem bírta fizetni, aki kölcsönt vett föl. Azonkívül a csonka országban egészen rossz volt a földbirtok megoszlása, mivel az óriási uradalmak mellett szinte nyomorban tengődtek a néhány holdon bajlódó parasztok.

Kerkai az áldatlan helyzetben óvatosan került minden forradalmi hangot. Legfőbb célja volt az ifjúságot nevelni, mozgalomba gyűjteni, mert ha ez majd elég erős lesz, ki tudja kényszeríteni az égetően szükséges birtokreformot is. Erre folyton gondolt, de sohasem beszélt róla, nehogy az oktalan hatalom időnek előtte megfojtsa, amit alkotni akart. Külsőleg úgy látszott, mintha csak valami legényegyletféle társulást kívánna alapítani, és ez igen jó politika volt az akkori helyzetben, amikor művelt főpap is azt hangoztatta: nincs semmi olyan biztos dolog, mint a föld. Se a püspöki kar, se a papság nem mert abban bízni, hogy a hívekre is lehet számítani,