A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

106

melyről az előbb szóltam, s amelyet mi, kistestvérek, az „önátadás imájának" nevezünk, az az érzésem, hogy most sokkal tökéletesebben tudom elimádkozni.

Atyám,

Reád bízom magam,

tégy velem úgy, amint Neked tetszik.

Bármi legyen is, megköszönöm.

Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.

Csak akaratod teljesüljön bennem és minden teremtményedben, más vágyam nincs is, Istenem.

Kezedbe ajánlom lelkemet.

Neked adom azt, Istenem, szívem egész melegével, mert szeretlek Téged.

És ez a szeretet késztet arra, hogy teljesen Neked adjam magam, mérték nélkül, határtalan bizalommal kezedbe helyezzem életem: mert hiszen Te vagy az én Atyám!"

Carlo Carretto

Április 16 - HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA AZ EMBER TITKA: ISTEN

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 13,14.43-52: Isten szavát hallgatva sokan megtértek.

Jel 7,9.14-17: A Bárány legelteti majd és azélő vizek forrásához tereli őket. Jn 10,27-30: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.

Isten nem semleges. Nem is elvont fogalom. Ő egyszerre az ember szövetségese és bírája a teremtésen belül. A kötelék, amely egyesíti őket, helyettesíthetetlen, és szeretetnek nevezik. Istennek magának is szüksége van szeretetre. Aki szereti Istent, azt Isten és az emberek is szeretik. Istent az emberben kell szeretni, mert Isten szeretete az emberek szeretetén keresztül halad, valósul meg. Aki Istent az ember kizárásával szereti, lefokozza szere- tetét - és Istenét is - egy elvont fogalomra.