A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

105

Az elvilágíasodott társadalmakban az a keresztények hivatása, hogy Isten örökkévalóságával érintkezve legyenek jelen az emberi közösségben.

Az emberiség éjszakájának mélyéből titkos várakozás szakad fel. Programok és időpontok személytelen ritmusába szorított kortársaink öntudatlanul is a lényegi valóságra szomjaznak: belső életre, a láthatatlan világ jeleire.

Roger Schütz

Április 9 - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA HATALMA VAN MINDEN DOLOG MEGÚJÍTÁSÁRA

A szentmise olvasmányai:

ApCsel 5, 27-32.40-41: Mindezeknek tanúi vagyunk mi és a Szentlélek, akit Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki. Jel 5,11-14: A Bárány, akit megöltek, méltó, hogy övé legyen a hatalom, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. Jn 21,1-19: Jézus fogta a kenyeret, odanyújtotta nekik, és ugyanígy adott nekik a halakból is.

Reményem már nem saját erőimen és az egyház szervezett erőin alapul. Az már kizárólag az élő Istenbe és Istennek az ember iránti szeretetébe, az Isten történelmi működésébe és az Ő megváltó akaratába vetett remény.

Istenben remélek, aki föltámasztotta Krisztust a halálból, akinek hatalma van minden dolog megújítására.

Amikor a pusztában voltam, Foucauld atyától csodálatos i- mát tanultam, mely annyira tömören fejezi ki egész hitemet, hogy ezt csak a Szentlélek sugallatára lehet elmondani.

Gyakran megálltam az ima közepén, képtelen voltam folytatni. Bizonyos kérések megremegtettek, mintha énem egy részétől, szabadságom egy darabjától fosztottak volna meg.

Több év telt el a pusztából való első visszatérésem óta. Az emberek között élve új tapasztalatokra tettem szert.

Ha összegeznem kellene, amit most érzek, azt abba a néhány szóba foglalhatnám össze: fölfedeztem, hogy sokkal szegényebb vagyok, mint azt akkor hittem.

De minél inkább fölfedezzük szegénységünket, annál jobban tudunk imádkozni. Amikor újra elmondtam akkori imámat, a-