A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
104 XIII. Jézus holttestét leveszik a keresztről. — Temetésed előkészületeit, Urunk, megöli a gyász fájdalma. Szeretteinktől elválni annál nehezebb, minnél több szálat kell elszakítanunk, reményt eltemetnünk. Ezért kerül tested édesanyád ölébe, az ő fájdalmas szívének közelébe... Fájdalmas Anyánk, esd ki számunkra azt a kegyelmet, hogy az Anyaszentegyház kebelében, szentségeivel ellátva készülhessünk halálunk órájára! XIV. Jézus holttestét Arimateai József síijába helyezik. — A főtanácsban is akad igazságszerető ember, aki elkéri Pilátustól a kivégzett Jézus holttestét, és nem szégyenli a saját sírjába helyezni. Erősíts meg, Urunk, Szent Lelkeddel, hogy merjünk nemet mondani a rossz közvéleményre, kockázat árán is! Hiszen ez a ,nem ’ sokszor határozott igen az örök életre s a jövendő feltámadásra... VASÁRNAPI GONDOLATOK Április 2. - HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA MEGÉRTENI „A SÖTÉTSÉGBEN ÉS A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN” ÉLŐK KIÁLTÁSÁT A szentmise olvasmányai: ApCsel 5,12-16: A hívők száma napról napra növekedett. Jel 1,9-11a.12-13.17-19: Halott volt, és íme, örökké él. Jn 20,19-31: Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Sok keresztény törekszik manapság arra — nem keresztény társaival karöltve —, hogy csökkentse a szenvedést a földön. Sokan vannak, akik teremtő képességeik legjavával szolgálják embertársaikat: az elhagyottakat, betegeket, éhezőket, a nyomortanyák lakóit. Megértik a „sötétségben és a halál árnyékában” élő népek kiáltását. A bizalom és a béke kovászaként hatnak, hogy kitörhessünk a gyűlölet és félelem körforgásából, amely az egyes embereket, de a népeket is szembefordítja egymással. És ez a lényeg. Valahányszor beérik a keresztények avval, hogy csupán erkölcsi és szociális tanúságtételt nyújtsanak, a nem keresztények nyugodtan mondhatják nekik: nem kínáltok semmi olyasmit, ami lényegesen különböznék attól, amit magunk is megteszünk.
