A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

103

tattunk. Ha mélyebb hittel, szilárdabb reménnyel és találékonyabb szeretettel élnénk ezen a világon, de sokan láthatnák meg rajtunk s általunk az emberré lett Isten képmását!...

VII. Jézus másodszor esik el a keresztúton. — Másodszor elesni nem feltétlenül ugyanannyi, mint visszaesni. Talán mástól való taszítás volt az oka ennek az elesésnek.. Mennyi hatás, késztetés, sőt lökés ér bennünket is mások részéről... Segíts, Urunk, hogy képesek legyünk átszűrni valamennyit emberszerető akaratod szűrőjén!

VIII. Jézus szól a siránkozó asszonyokhoz. — Urunk, mit szólnál ma, amikor oly sok asszonyból kiapadt a könny és a részvét? Amikor hazánkban annyi ezrükből kilúgozódott az irgalom méhük magzata iránt? Küldd el Szent Lelkedet, hogy serkentse igazságra és őszinteségre, irántad és egymás iránti hűségre és szeretette a házastársakat, a szülőket és a gyermekeket.

IX. Jézus harmadszor esik el a keresztúton. — Ez a harmadik esés Jézus sorsközössége azokkal, akik a cél előtt rogynak össze földi életük versenypályájának valamelyik szakaszán... Hányszor gondoltuk, Uram, hogy sikerült úrrá lennünk valamelyik bűnünkön, vagy rossz szokásunkon, s azután derült égből villámcsapásként ért minket az újabb megtántorodás és bukás! Add, Krisztusunk, hogy ilyenkor ne a sátán elkeserítő sugallatára hallgassunk, hanem a Szentlélekre, aki bánatra és újrakezdésre buzdít bennünket.

X. Jézust megfosztják ruháitól. — Nem a ruha teszi az embert. De ha a felruházottak lemeztelenítenek valakit, kiszolgáltatják a gúnynak és az ember alatti ösztönöknek... Pénzért, hiúságból és bujaságból mennyien megteszik — önként! Küldd el, Uram, Szent Lelkedet, hogy megértsük: „ész, erő és még oly szent akarat” csak tisztességes ruhában bír egyensúlyozni a zabolátlan ösztönök „átoksúlya ” alatt.

XI. Jézust felfeszítik a keresztre. — Krisztus Urunk, személyed méltósága után a szabadságodat is gúzsba kötik: egyetlen lépést sem tehetsz többé... Mi hányszor nem léptünk, pedig lépnünk kellett volna, és hányszor mentünk arra, amerre mennünk nem lett volna szabad? Add, Urunk, hogy ezentúl igéd legyen a lámpás lábunk előtt, életösvényünknek világossága! (Vö. Zsolt 118,105)

XII. Jézus meghal a kereszten. — Beteljesedett!... Mi életünk vágyait szeretnénk beteljesülve látni... Nem biztos, hogy ez annyira jó lenne, mint képzeljük. Csak az biztos, hogy egyszer beteljesedik életünk napjainak a száma. Boldogok leszünk, ha tartalmukat kiegészíti Isten bűnbocsátó és megerősítő kegyelme. Add meg nekünk, Urunk, a jó, a minket készen találó halál kegyelmét!