A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
98 LELKISÉG A SZENTATYA ÁPRILISI IMASZÁNDÉKA: ...a nukleáris és a hagyományos fegyverek fokozatos és kiegyensúlyozott csökkentéséért és a fegyverkereskedelem hatékony ellenőrzéséért. N*************************************4<**iM‘*4i******4<*<«n}«(<X>‘t<4i************************ Ha erre a szándékra imádkozunk, a békéért imádkozunk. Lefegyverkezésről igazából csak az olyan békével kapcsolatban beszélhetünk, amilyenről XXIII. János pápa a „Pacem in Terris” című enciklikájában írt: a szabadságon, az igazságon, az igazságosságon és a szereteten alapuló béke összefüggésében. A leszerelés csak akkor válik lehetségessé, ha az ilyen béke feltételei — legalább virtuálisan — léteznek. Ugyanakkor a gondos tárgyalásokon alapuló leszerelési egyezmények előmozdíthatják azt a légkört, mely békét teremt. A leszerelésért imádkozni tehát annyit jelent, hogy elkötelezzük magunkat a folyamatot elősegítő körülmények létrehozására. Egy keresztény sem bújhat ki az alól, hogy munkálkodjék a békéért, minden ember békéjéért, felelősségének és egyéni lehetőségeinek mértéke szerint. Amint II. János Pál pápa a „Sollicitudo rei socialis” (a következőkben SRS) című enciklikája 26. pontjában kifejtette: „...a béke oszthatatlan. Vagy minden ember osztályrésze vagy senkié”. A nukleáris fegyverkezés csökkentéséért némely állam közvetlenül felelős, azonban minden nemzet érdekelt abban, hogy a lefegy- verkezés meg is történjék. A nukleáris fegyverek a pusztítás kiszámíthatatlan kockázatát hordozzák magukban. Megteremtették a rejtett és a nyűt félelelem légkörét, ami nyomasztóan hat a világ minden népére. A béke nem épülhet sem félelemre, sem az elpusztítás fenyegetésére. A nukleáris fegyverek fokozatos és kiegyensúlyozott csökkentéséért megtették az első lépést. Ez növelheti a bizalom légkörét, mely a további leszerelés elengedhetetlen előfeltétele. Amikor tehát imádkozunk, hogy a leszerelés folytatódjon, akkor azért is imádkozunk, hogy az atomhatalmak közötti feszültségek ne árnyékolják be