A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3. szám

99 a harmadik — és a még szegényebb negyedik — világ szegényei­nek és ínségben szenvedő népeinek életét. A hagyományos fegyverekkel folytatott kereskedelem, mely messze fölülmúlja az államok legitim önvédelmének szükségeit, állandó kihívás minden lelkiismeretes keresztény számára. Pazarlást jelent az értékes erőforrá­sokkal, de táplálja a fegyver- gyárosok és fegyverkereske­dők haszonszomját is, a vá­sáriók hatalomvágyát is. A fegyverkereskedelem ugyan­akkor jórészt mentes min­den ellenőrzéstől. II. János Pál pápa erről így írt: a fegyverkereskedelem „képes áthidalni a Kelet és a Nyu­gat, s mindenekfölött az É- szak és a Dél közötti szaka- dékot”(SRS 24). Ellentétben a nukleá­ris fegyverekkel, amelyek annyi ember jövőjét fenyegetik, de egyúttal elrettentenek a háború­tól, a hagyományos fegyverek ténylegesen bevetésre kerülnek mind az államok közötti konfliktusokban, mind polgárháborúkban és bel- harcokban, de terrorista akciókban is. Kiszámították, hogy az esetek 80%-ában az erőszak eme változatos megnyilvánulásai a polgári la­kosságot tizedelik meg. Egész társadalmak felbomlanak ennek kö­vetkeztében. Menekülésre kényszerítenek számtalan embert, és ez­zel tovább duzzasztják azok számát, akik maguk és népcsoportjuk minimális létszükségleteit igyekszenek megteremteni. Ugyanakkor nő az értelmetlen erőszak és a gyűlölet, és megmérgezi az emberek, különösen a fiatalok lelkét és szívét. Az áprilisi imaszándék tehát imádság a békéért, az igazi és egyetemes béke előfeltételeinek megteremtéséért, a politikai veze­tőkért, kormányokért és minden emberért. Hogy minden ember há­borútól és háborús fenyegetésektől mentesen élhessen, harmóniá­ban és emberi méltóságának megfelelően. De ima azért is, hogy minden ember nyílt szívvel és lélekkel fogadja Krisztus ajándékát, melyet búcsúzóul tanítványainak adott: azt a békét, amit a világ nem adhat meg (Jn 14,27). A Justitia et Pax pápai bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents