A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
95 gondolatot: „Lám, most aztán igazán alázatos vagyok!'', és... szinte azonnal büszke lesz a saját alázatosságára. Ha észreveszi a veszedelmet, és megkísérli elfojtani magában a felfuvalkodottságnak ezt az új változatát, tedd büszkévé erre a kísérletére, és így tovább, annyi állomáson át, amennyin csak tetszik. De ne kísérletezz vele túl sokáig, különben felébresztheted humor- és arányérzékét, akkor pedig legfeljebb kinevet téged és lefekszik aludni. Ámde van több harci mód is arra, hogy figyelmét az alázatosság erényére szegezd. Ezzel az erénnyel — mint valamennyivel — Ellenségünk az ember figyelmét el akarja fordítani saját magáról, őreá és felebarátaira. Végeredményben minden megalázkodás és önmegvetés ezt a célt szolgálja, s ha ezt el nem éri, akkor nemigen árt nekünk, sőt még hasznunkra is lehet, ha az embert önmagával foglalja el, vagy különösen akkor, ha az önmaga megvetése kiindulásul szolgálhat mások megvetésére, és így a búskomorságra, a cinizmusra, a kegyetlenségre. Gondozottad elől tehát el kell rejtened az alázatosság igazi célját. Ne a saját magáról való megfeledkezést lássa benne, hanem képességeinek és jellemének lebecsülését. Úgy hallom, csakugyan van néhány képessége. Plántáld a fejébe azt a gondolatot, hogy az alázatosság abban áll, ha ezeket a képességeket kevésbé értékeseknek próbálja hinni, mint amilyennek ő tartja azokat. Nem kétséges, valójában nem is olyan értékesek, mint ő maga gondolja, de nem ez a lényeg. Fő dolog az, hogy gondozottad ne a valóság, hanem valamely más szempont alapján ítéljen. Ezzel azután tettetéssé, hazugsággá torzul az, ami egyébként azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy erénnyé válik. Ezzel a módszerrel emberek ezreivel lehetett már elhitetni, hogy az alázat azt jelenti, hogy pl. csinos nők csúnyának próbálják tartani magukat, vagy okos férfiak butának. Minthogy pedig az, amit el akarnak hinni, gyakran teljesen nyilvánvaló képtelenség, nem is sikerül elhinniök, s ilyenkor lelkűket vég nélküli körforgásban tarthatjuk a lehetetlen megvalósítására való törekvésben. Hogy elébe vágjunk az Ellenség stratégiájának, meg kell vizsgálnunk, hogy mik az Ö céljai. Ö olyan lelkiállapotot akar teremteni az emberben, amelyben valaki megtervezheti a világ legtökéletesebb székesegyházát, s tudja is azt, hogy ez a legtökéletesebb, örül is ennek, de úgy, hogy nem lenne nagyobb (vagy kisebb) az öröme akkor sem, ha más tervezte volna meg. Az Ellenség azt akarja, hogy úgy felszabaduljon végül minden, önmagáról alkotott előítélettől, hogy a
