A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

8 a lényeget meglátjuk és felfogjuk) és a külső gyakorlatok (imafor­mák, képek stb.) változtak, és ebben mindig is lesz változás. A tiszte­let autentikus formája mindig kapcsolatban van Jézus Krisztus szemé­lyével, aki emberi és isteni szeretettel szeret minket, és kéri a mi vi­sz on tsz ere tétünkét. Jézus-kapcsolatunkban valamiképpen a Szíve mindig benne lesz, mert a szív majdnem egyetemesen elismerten a szeretet természetes jele. (Ezt azért is állíthatjuk, mert minden kétsé­get kizárva tudjuk, hogy minden ember megtapasztalja, hogy a szere­tet kinyilvánítása hatással van a szívdobogásra.) A megfelelő választáshoz szükséges látnunk a választási lehető­ségeket. Ezt a szempontot szem előtt tartva a következőkben meg­próbálom vázolni az elmúlt idők Jézus Szíve-tiszteletének fontosabb formáit, és rámutatok az azokból fakadó maradandó elemekre. A mindennapi életben az Egyház ezeket az elemeket magáénak tartja és integrálja. (Folytatjuk.) Bóday Jenő — Sajgó Szabolcs VAŐARWAPI GOMDOLATOK Február 7 - ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP AZ ÖRÖMHÍR: MAGA JÉZUS A szentmise olvasmányai: Jób 7,1-4.6-7; lKor 9,16-19.22-23; Mk 1,29-39. Mátraverebély-Szentkút a Mária-tisztelet palócföldi központja. Sok tízezren látogatják évente hitük megerősödésére. 1977-ben a nyá­ri nagybúcsúra vezettem oda egy kb. 80, igen különböző korú ember­ből álló zarándok cső portot. Szé- csényből mentünk gyalog, több mint harminc kilométert. Az e- gésznapos út legnagyobb részét közösen imádkozva, énekelve tettük meg. Én le-lemaradtam a gyónni, lelki beszélgetést végezni kívánókkal. Már közel jártunk Szent­kúthoz, mikor megszólítottam egy 66 éves nénit, aki végig velünk

Next

/
Thumbnails
Contents