A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

78 rű ábrázolása abszurd dolog. A II. niceai zsinat a gyakorlati következ­tetést is kimondotta: az ikonkészítőnek nem áll szabadságában az áb­rázolandó témák megválasztása; az Egyház és az egyházi hagyomány témakincséhez kell tartania magát; ez pedig kizárja az isteni termé­szet ábrázolását. Az ikon az ökonómia (üdvrend) jele, nem pedig a teológia (a három személyű egy Isten ábrásolása). Igaz, az egyházművészet története során (ha nem is gyakran) találkozunk magának a Szentháromságnak képszerű ábrázolásával. Ennek a ténynek a megítélésénél a következő és hasonló szempontok­ra kell ügyelni: a) Ezek az ábrázolások olykor valamilyen üdvösség­történeti eseménynek (pl. Ábrahám és három „angyal’ találkozásá­nak) sajátos értelmezésén alapulnak, b) Máskor a megtestesülés vala­mely alapvető szemléletmódját jelenítik meg (pl. az Atya elfogadja a Szentiélektől ihletett golgotái áldozatot; a Szentháromság szemé­lyei mint az örökkévalóság hármas egy Királya), c) A Szentháromsá­got szimbolizáló mértani idomok (háromszög, három egymásba ölel­kező kör) semmiképpen nem mondhatók ikonoknak. (Folytatjuk.) Vasad i Péter A HIT PILLANATA Reggel van. Tükörsima az ablakfélfa: kívülről valami vagy a festék? A köd a kerten átvonul. Fölötte visszafelé úszik a kék, ki-kidöfnek az ágak, és az ég alján topogás hallatszik: tízezer puha talp csoszog el. Nincs bennem semmi homály. Nem áll, nem kel föl tágasságomban a Jelenlét, csak titkosan el­válik falaimtól, mutatja magát, mint az Átfényesedés. Nem bontja meg benső domborzatomat, bevilágít. Körülötte iszonyú élesség

Next

/
Thumbnails
Contents