A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

7

ömagunkat sokféle formában adhatjuk Krisztus szerelméért a Jézus Szíve-tisztelet keretében.” Azt is írta:

A Jézus Szíve-tiszteletnek nem csak egy formája van. Azt is mondhatjuk, hogy annyi formája van, ahány személy ezt a tiszteletet érteni és gyakorolni akarja, mert hiszen az imádók ezrei az Egyházban nem mind egy formán értik Isten szerete- tének „felfoghatatlan gazdagságát” a mi Urunk Jézus Krisztusban. Nem is tudja senki sem kimeríteni a tisztelet tárgyának tanulmányozását. Azt mondják, hogy Jézus Szívének tisztelete magába foglal minden más tiszteletet egy bizonyos szempontból. Azonban akár azt állítjuk, hogy ez a tisztelet sokféle formát ölt, vagy azt, hogy sok ájtatosságot egy cím alatt összefoglal, az igazság az, hogy minden egyes személy saját egyéni képességeivel fogja megérteni a szeretet hatalmát.

II. János Pál pápa 1986. október 5-én a közép-franciaországi apostoli útján Paray-le-Monial-ban nemcsak azt hirdette, hogy „a Jézus Szíve-tiszteletnek lényeges elemei az Egyház lelkiségéhez tartoztak mindig, egész történelmén keresztüí', hanem arról is beszélt, hogy „szükséges megtalálni a tiszteletnek azt a sajátos módját, és úgy gyakorolni, hogy a ma emberéhez, mentalitásához és érzékenységéhez szóljon, sajátos kérdéseire és elvárásaira feleletet kapjon." Ezek a szavak adaptációt javaUnak és új formák bevezetését, ami azért is szükséges, mert a mai világ kulturális körülményeihez csak így tudunk alkalmazkodni.

Az amerikai Katolikus Nevelésügyi Szövetség keretében ösz- szejöveteleinken a Jézus Szíve-tiszteletről sokféle irodalmat, ima lapot és képet adtunk ki az utóbbi időben, ahol több ezer pap, szerzetes és tanító megfordult. Meglepett, amit a többiektől hallottam. Sokan elvetik a Jézus Szíve-tiszteletet, mert, mint mondják, idejét múlta. Az ellenvetés nem a tisztelet lényegét érinti, hanem egyes gyakorlatok, képek és imák ellen szólnak, melyek az Alacoque Szent Margittal kapcsolatos jelenések után lettek népszerűek. Mintha sosem hallottak volna XII. Piusz pápa Haurietis aquas (1956) doktrinális en- ciklikájáról, melyben sürgeti a Jézus Szíve-tisztelet megújulását, a biblikusok és teológusok írásairól, melyek a megújulás lényegét körvonalazzák, vagy arról a fejlődésről, ami all. vatikáni zsinat után indult el és a mai napig is tart.

A mai időkben, amikor nagyon is a felelősségteljes választást állítják szemünk elé a vallási élet megnyilvánulásaiban, jó, ha megemlékezünk arról, hogy a történelemben a Jézus Szíve-tiszteletnek már sok formája volt ismeretes. A tisztelet lényeges elemei az Egyház lelkiségének állandó része, de a megnyilvánulási formák (a mód, ahogy