A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
69 FI ATA LÓKNAK Babos István KETTŐS SZÜLETÉS A közösség és a megkeresztelt viszonya A keresztségben Istennel találkozunk, ahol a hívők közössége és annak képviselője, a pap Isten hívását, fölajánlott kegyelmét közvetíti, míg a keresztség fölvevője válaszol Isten hívására, elfogadja a neki fölajánlott baráti kezet — kegyelmet. A közösségben a föltámadt Krisztus működik a Szentlélek által. Éppen ezért a közösség életéből, tagjainak magatartásából ki kell tűnnie annak, hogy az Isten kegyelme értelmet és célt ad életünknek. Ez pedig arra késztet, hogy hálás szívvel köszönjük meg a Teremtő adományait, hogy bizalommal forduljunk a Megváltóhoz imádságainkban, és arra lelkesít, hogy Jézus példáját követve ne önmagunkért, hanem másokért éljünk. A hitet és kegyelmi életet elősegítő és védő légkört elsősorban a szülők és keresztszülők, valamint a helyi egyházi közösség teremti meg. Újra a liturgiáról szóló konstitúciót idézzük: „Magában a rítusban (keresztség) mutatkozzék meg világosabban a szülők és keresztszülők szerepe és kötelessége” (67. pont). A szülőknek és az egész közösségnek újra és újra el kell mélyítenie ezt a meggyőződést. Ha a hitet úgy vesszük, mint Isten ajándékát, amely célt és értelmet ad életünknek, és nem úgy, mint reánk rótt terhet, akkor a közösség új tagjai, sőt a kívülállók is fölfigyelnek az egyházra, és válaszolnak az egyház által fölajánlott kegyelemre. Igen fontos az, hogy a közösség hite és élete magával ragadó legyen, fölhívjon,és senkit ne kényszerítsen. A közösségben növekvő gyermek értelme és akarata egyre jobban kifejlődik, felelősségtudata elmélyülés szabadon tervezi jövőjét a világban, ahol a jó és rossz, világosság és sötétség, Krisztus és Go- noszlélek versenyben állnak egymással. A keresztségi hitvallásban a szülők megígérték: „Úgy akarjuk őt nevelni, hogy hite szerint éljen. Tartsa meg Isten parancsait: úgy szeresse Istent és embertársait, ahogy Krisztus Urunk tanította” (39. pont). A szülők kötelessége, hogy ajó, a világosság, Krisztus felé fordítsák gyermekük figyelmét. Előbb vagy utóbb a gyermeknek magáévá kell tennie ezt a választást. Meg kell vallania hitét nem csak a bérmáláskor, amit sokan úgy tekintenek, mint a keresztségi ígéret jóváhagyását, hanem élete minden napján.
