A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

70

Enélkül a jóváhagyás nélkül - a hit és Isten kegyelmének tudatos elfogadása nélkül - a keresztség gyakorlatilag mágikus szertartás, a teológia nyelvén: Istentől fölajánlott, de az ember által el nem fogadott barátság jele lenne.

Lehet, hogy a választás nem mindig jó irányba történik, és a megkeresztelt személy teljesen vagy hosszabb-rövidebb időre elfordul Krisztustól. A közösség ekkor sem hagyja el - sorsközösséget vállal vele, baráti szóval, jó példával, visszafizetést nem váró őszinte szeretettel van iránta azért, mert testvérének, Isten gyermekének ismeri és javát akarja. Nemcsak a hűséges és kitartó, hanem az elesett testvérek iránt is anyai szeretettel kell viselkednie a hívők közösségének.

Még egy szempontot szeretnénk megemlíteni a hit kifejlődésének folyamatában. Az ember eszes lény (ezt a magyarban igen találóan „okos”-nak mondjuk). Tehát nem találomra, hanem az okokat megfontolva cselekszik. A hit átadásában is érvényes lehet ez az elv. Nem lehet és nem is szabad akárkit megkeresztelni. Csak azokat, akiket az Isten hív. Ezt a hívást a felnőtt az igazság és szeretet utáni, többé-kevésbé világos vágyban tapasztalja meg. Ennek a vágynak az egyház igehirdetése ad formát azáltal, hogy Krisztus személyét tálja a megkeresztelendő elé. A szülők hitbeli meggyőződésüknek adnak kifejezést azáltal, hogy a keresztséget kérik gyermeküknek, mert remélik, hogy gyermekük életének is értelmet és célt ad a hit. Mint említettük, a szülők az Isten minket megelőző szeretetét jelentik gyermekük számára.

Az igazságot és szeretedet kereső felnőtt, aki a hívek közösségéhez csatlakozik, és a hitüket komolyan gyakorló szülők, akik ebben a közösségben nőttek föl, biztosítékul szolgálnak arra, hogy az újonnan megkeresztelt személy hite tovább fog fejlődni^ nem reked meg a keresztelési szertartásnál. Ilyen biztosíték nélkül senkit sem szabad megkeresztelni, mert különben a keresztség nem hitvallás, hanem mágikus szertartás lenne. Ezzel kapcsolatban idézzük az egyház missziós tevékenységéről szóló határozatot: ,,Az egyház szigorúan tiltja, hogy bárkit is a hit elfogadására kényszerítsenek, vagy méltatlan módszerekkel, csábító ajánlatokkal befolyásoljanak; ugyanakkor bátran hirdeti mindenki jogát arra, hogy ne félemlítsék meg hite miatt rosszindulatú zaklatásokkal” (13. pont).

Vannak szülők, akiknek igen kevés kapcsolata van az egyházi közösséggel, ugyanakkor megszokásból vagy társadalmi nyomásra kérik a keresztséget gyermekük számára. Egy 1980-ben megjelent vatikáni „Utasítás a gyermekkeresztségről” sürgeti, hogy a szülők egyrészt komoly párbeszédet folytassanak a lelkipásztorral, másrészt egy-