A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

571

súlyozzák, hogy a férfi és a nő mint értelmes és szabad teremtmények Isten képmására lettek teremtve, de nemcsak individuálisan, hanem „kettőjük egységében”, közös emberségükben. Hivatásuk a szeretet közössége Istenben, ahol az isteni személyek szeretik egymást az isteni élet bensőséges misztériumában.

A pápa ezután megfontolja az eredeti bűn következményeit, mely által veszélybe kerül a férfi és a nő egysége, és mindkettőjük Istenhez való hasonlósága. Megjelenik egy állandó veszély, melyet a biblia így ír le:,, Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad” (Tér 3,16). Bár ezek a szavak elsősorban a házasságra utalnak, mondja a pápa, mégis alkalmazhatók a társadalmi élet különféle helyzeteire, melyekben az asszony előnytelen állapotba kerül pusztán azért, mert nem férfi, hanem nő. A pápa hangsúlyozza, hogy a harc a ,,nő jogaiért” különös hangsúlyt kapott a jelen korban. De e harcnak nem szabad oda vezetni, hogy a nő férfias tulajdonságokat vegyen fel. A nők személyes értékei egyenrangúak a férfiakéval, de mások. A személyes beteljesülés a férfi és nő számára csak akkor lehetséges, ha mindegyik a saját nemének megfelelő értékeit fejleszti ki. A pápa ezután párhuzamot húz Éva és Mária között. Megjegyzi, hogy az ószövetségben Isten csak férfiakhoz szól, Noéhez, Ábrahámhoz és Mózeshez, de az újszövetségben megjelenik egy asszony, „az új Éva”, aki az új kezdetet jelenti minden asz- szony méltósága és hivatása számára. Jézus Krisztusban ugyanis „már nincs többé férfi vagy nő” (vö. Gál 3,28), az ellentét, mely a férfi és nő különbözőségéből fakad, feloldódik. Az eredeti bűn örökségét Krisztus eltörli.

A Szentatya megvizsgálja Jézus magatartását a nőkhöz. Megjegyzi, hogy még azok is, akik nem fogadják el a kereszténység jó hírét, elismerik, hogy Jézus előmozdította a nők méltóságát és az ennek megfelelő hivatásukat. Tette ezt például akkor, amikor a házasság f elbonthatatlanságát hirdette (vö. Mt 19,8) egy olyan társadalomban, ahol csak a férfi adhatott válólevelet a nőnek. Jézus nyílt volt a nőkkel, beszélt velük Isten misztériumairól (vö. Jn 4,5-39), megengedte, hogy egy bűnös nő érintse (vö. Lk 7,36—50), szoros kapcsolatban volt Máriával és Mártával, Lázár nőtestvéreivel. A kereszt tövében csak egy apostol volt, de sok hűséges asszony. Az asszonyok voltak az elsők, akik Jézus sírjához mentek és hírülvitték Jézus feltárna-