A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
572 dúsának örömhírét az apostoloknak. A pápa utal itt Mária Magdolna szerepére, akit e szerep miatt az ,,apostolok apostola” címmel illettek. Jézus nyílt magatartása a nők felé csodálkozást, meglepetést, sőt botránkozást váltott ki. Krisztus magatartása a nők felé megerősíti és megvilágítja a férfi és a nő egyenlőségének igazságát. Ahogy Szent Pál mondja:,,mindnyájan egyek vagytok Jézus Krisztusban” (vö. Gál 3,28). De ez az egyenlőség és egység nem törli el a férfi és nő különbözőségét. Az apostoli levél tárgyalja a női személyiség beteljesedésének két alapvető dimenzióját: a szüzességet és az anyaságot. E két dimenzió egyesül Istennek Szűz Anyjában. A házasságban a házastársak részesülnek Isten teremtő hatalmában, amikor új életet hoznak a világra, de a szülői hivatás jobban valósul meg az anyában és az anya által, különösen a gyermek születése előtti és körüli időszakban. Az anya az, aki többet ad és áldoz az új életért, annyira, hogy testi és lelki energiáit szinte felemészti. A férfi és nő közötti jogi egyenlőség semmiféle programja sem érvényes, ha nem veszi számításba ezt a többletet. Minden alkalommal, amikor egy anyaság valósul meg a történelem folyamán, ennek az anyaságnak kapcsolata van Mária anyaságával, mely által Isten egy új szövetséget kezdett az emberi nemmel. A Szentatya megvizsgálja az evangéliumi szüzességet, mely újat jelent az ószövetség hagyományához viszonyítva. Lényege a teljes Istennek adottság, konszekráció, mely Jézus Krisztusban találja meg tökéletes megtestesülését. A házasságról való lemondás Krisztus követése miatt nagy áldozatot követel egy asszonytól, de lehetővé tesz egy másfajta anyaságot: a Lélek szerinti anyaságot (vö. Róm 8,4). Ez a lelki anyaság egy bizonyos összhang (konvergancia) alapjait teremti meg azok között az asszonyok között, akik felvették a házasság szentségét, és azok között, akik konszekrált szüzességben élnek Krisztust követve. Mindkét esetben önmagukat ajándékozzák szerétéiből. Mindkettő Krisztus és az egyház kölcsönös szeretetének titkára utal és azt valósítja. A házasság szentsége és a konszekrált szüzesség kölcsönösen kiegészíti egymást; sőt az anyaság és a szüzesség mély egységét is megtaláljuk az egyén személyi hivatásán belül. A pápa megerősíti az egyház állandó tanítását a konszekrált szüzességi állapot felsőbbrendűségét illetően (vö. lKor 7,38; Mt 19,10-12), de megjegyzi, hogy ez nem homályosítja el a fizikai és lelki anyaság fontosságát.
