A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

548

akart festészetet tanulni. így került Londonba, majd Párizsba, ahol találkozik jövendő feleségével, aki amerikai származású. Thomas apjától örökli ,,a függetlenség szellemét”, nagy energiáját, anyjától sokoldalúságát, és mindkettőjüktől az örömre és művészi kifejezésre való képességet. A kis Thomas már hatéves korában elveszti édesanyját. Ekkor apja elhatározza, hogy Amerikába költöznek, ahova el is hajóznak; de apja ott sem tud megnyugodni, és pár év múlva visszatérnek Franciaországba. Később Thomas Angliába kerül, ahol,,gentleman” nevelésben részesül. De az érzékeny Thomas nehezen viseli el az angol iskolák hidegségét”. A tizenéves fiúnak az is nagy szenvedést okozott, hogy 1929-ben apja agydaganattal megbetegszik és meghal. Thomast nagyapja és a rokonok nevelik. Ebben az időben már olvassa a legtöbbet emlegetett modern írókat, Hemingway, Joyce, D.H. Lawrence, Evelyn Waugh, Céline, Gide és mások műveit. A modern költők közül csak T. S. Eliot verseit ismeri valamennyire. Viszont nagy hatással van rá William Blake, a romantika korából, akit apja is igen szeretett.

Nincs hely ebben a rövid megemlékezésben, hogy végigkísérjük Thomas Merton életét. Legyen elég annyi, hogy egy be nem fejezett, nagyon boldogtalan, Cambridge-ben töltött egyetemi időszak után Merton visszatért Amerikába. 1938-ban katolikus lesz, és 1941-ben belép a trappistákhoz. Elöljárójának biztatására Merton írogatni kezdett, és belépése után hét évre, 1948-ban megjelenik önéletrajza, The Seven Storey Mountain (Hétlépcsős hegy), mely hihetetlen sikeresnek bizonyul. Egy éven belül több mint 600 ezer példány kel el vászonkötésben. Később sok más nyelvre lefordítják és kiadják, mint például Argentínában, Belgiumban, Brazíliában, Dániában, Francia- országban, Németországban, Portugáliában, Spanyolországban. Angliában 1949-ben jelenik meg a könyv, Elected Silence címen, Hollis and Carter kiadásában és Evelyn Waugh előszavával. Itt kell megjegyeznünk, hogy a könyv magyarul is megjelent a Szent István Társulat kiadásában 1981-ben, dr. Lukács László fordításában és utószavával.

(Folytatás az 557. oldalon.)