A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1988-12-01 / 12. szám

541

ret et ét hirdeti, és amikor Krisztus önmagam túlhaladására szólít; megtalálom az erőt, hogy legyőzzem az önzést, a rutint, a gyávaságot, a- mely elborít bennünket a nap folyamán; megtalálom a nagyságot az imában, az élők és holtak közösségében, továbbá abban a lehetőségben, hogy valamennyien, a nehézségek közepette is, mégha kórházi ágyhoz vagyunk is szegezve, tehetünk valamit mások javára; megtalálom az életet a reménykedő keresztény magatartásban az életünket átszövő megpróbáltatások közepette, bármilyen politikai vagy társadalmi rendszerben élünk is; megtalálom az Evangéliumban a serkentést a tudományos kutatáshoz, a szellemi és lelki előmenetelhez, hogy közelebb jussak az igazsághoz (,,Krisztus velünk van a világ végezetéig”); végül az evangéliumi üzenetben megtalálom a túlhaladás, az öröm és a merészség erő forrását, az élet értelmét; — és mindezt olyan fokban, hogy ez az üzenet számomra az igazság pecsétjét viseli magán. A világnak újra fel kell fedeznie az Evangéliumot, különben pusztulásra van ítélve.

(Louis Leprince-Ringuet fizikus, a Francia Akadémia tagja)

Január 29. - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP „NAGYON MESSZIRŐL JÖTTÜNK”

Jézus Krisztus Evangéliumának hirdetése Afrika fekete embereinek és népeinek történetében joggal tekinthető igen nagyhorderejű eseménynek emberi és lelki szinten egyaránt.

Elsősorban nem az emberektől várhatják azt, hogy elismerjék őket méltóságukban és megadják nekik jogaikat, hanem mindenekelőtt Jézus Krisztustól, az emberek Megváltójától. Az üdvösség tőle jön, egyedül tőle, mivel Isten. Emlékeztethetünk két történelmi tényre, amelyek igen súlyosan estek és esnek a latba ma is Afrika népeinek sorsában: a tömeges deportálás, amely hosszú ideig tartott, és más tájakon a rabszolgaságot jelentette nekik; és az évtizedekig tartó idegen uralom, a kolonializmus.

Egészen másképp mutatkozik szellemünknek az Evangélium, amely nem csupán igehirdetés, hanem a szabadság, az igazságosság, az igazság és a szeretet kovásza is.

Jézus Krisztusban új okokat találunk ahhoz, hogy reméljünk és éljünk. Ez kétségkívül minden népre áll, de különlegesen is igaz nekünk, afrikaiaknak. Mert soha nem tudom elfeledni, amit anyám mondott, miután — bíborosi kinevezésem másnapján — VI. Pál pápa fogadott bennünket: „Nagyon messziről jöttünk.”