A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
542 Amikor ugyanezeket a szavakat hallottam II. János Pál ajkáról, néhány perccel pápává választása után, arra gondoltam, hogy az azonos gondolatok és érzések titokzatos szálai fűzik össze minden ország embereit, akiket a Jézus Krisztusba vetett egyazon hit egyesít. Ez nemcsak csodálatos, hanem mély jelentőségű. Ezzel eljutottam válaszomhoz: a Jézus Krisztusba vetett hit kinyilatkoztatott engem önmagámnak, kinyilvánította azt, hogy elválaszthatatlan vagyok történelmi és afrikai gyökereimtől, és egyben örököse vagyok az Egyháztól kapott minden emberi és lelki gazdagságnak. Ha valaki olyan hagyományban és kultúrában született, ahol mélyen hisznek az élet értékében és a közösség értelmében; ha valaki váratlan utakon jutott el a nemes emberszolgálatot jelentő papsághoz, csak alázattal és hálával tanúskodhat olyan misztériumról, amely valóságos, de teljesen meghalad minden értelmet és kifejezést: ez Jézus Krisztus misztériuma. Milyen nehéz feladat megmondani: miért és hogyan hiszek Benne! Bevallom, hogy számomra leginkább az számít, amit Jézus képvisel, vagyis Ö, az ingyenes, hűséges és fáradhatatlan szeretet. Ha az ember ilyen iskolába járt, ilyen társaságba, ahol annyit kapott, csak egyetlen kötelessége és vágya marad: minél többet adni. Nevem ezt jelenti: „vas-fa”. (Gan = vas; tin = fa.) Ezt a nevet viselni és hivatásul azt kapni, hogy hirdessem ezt az üzenetet, ténylegesen kettős sürgető feladatot jelent. Ennek nagyon tudatában vagyok, mint az a gyermek, aki szívén viseli az atyai végrendelet leckéit és útmutatásait. Tudatában vagyok azért is, mert jól megértettem az Egyház szívében kapott mindennapi tapasztalat révén, amely emberi, missziós, egyházi, egyetemes és változatos — a Hittől kezdve a Igazságosság, a Béke és a Szeretet tapasztalatáig. Gyakran érintkezem férfiakkal és nőkkel, akik kifejezik Isten utáni éhségüket, az emberméltóságra és a lelki előmenetelre vonzó éhségüket, ami sokkal erősebb, mint az anyagi táplálék éhezése. Hazám, fajom és kultúrám képviselői számára éppúgy, mint önmagam számára mindebből azt következtetem, hogy Jézus Krisztus a legkielégítőbb válasz lényeges és alapvető problémáinkra. Ezért annyi hívő nemzedék nyomában én is „ebben a hitben akarok élni és meghalni”. (Bernardin Gantin afrikai bíboros, a Püspökök Kongregációjának elnöke)
