A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
537 Vannak, akiket megvisel az, hogy úgy érzik: hallgat az Isten — mintha ugyan Isten jelenléte azon múlna, hogy mit érzünk belőle! Elfeledték volna ezek az emberek, hogy Isten akkor is jelen van, amikor elpárolog a buzgóság és elnémul az érzékelhető visszhang? Eljön majd a nap, amikor mindenki belátja, sőt meg is vallja: Nem Ű távolodott el — én nem voltam jelen. Ő mellémszegő- dött, elkísért utamon. Egyszeresük meglepnek bennünket azok a pillanatok, amelyekben Isten a minden. Mielőtt megszülettél, már megálmodtalak téged — mondja az Isten. Ha fölfog- Fr. Roger juk, hogy Isten előbb szeretett minket, akkor nem tehetünk mást, mint hogy széttépjük a fátylat, amely mögé elrejtőztünk. A próbakő itt a szeretet. Mivel a szemlélődés szoros kapcsolatban áll az istenszeretettel, elvezet minket a felebarát szeretetéhez. János evangélista óv attól az álszentségtől, amely szájával ugyan szereti az Istent, de saját testvérei iránt gyűlöletet táplál szívében. Is- tenszeretetünket az a szeretet hitelesíti, amellyel a ránkbízottak iránt viseltetünk. Két ember ugyanarra a személődő életre kap meghívást. Az egyikben lassan eltompul a megbocsátás érzéke — élete alig lesz elviselhető az emberek között. A másikat arra ösztönzi a sűrű egymásutánban következő sok nehézség, hogy le ne cövekeljen, hanem újból és újból útrakeljen, míg végül már egyedül csak a legbelülről feltörő irgalom, a szívből jövő bizalom számít neki. (Taizéi Roger testvér) Január 15. - ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP IMAÉHSÉG Szembeötlő paradoxon, hogy a válsághelyzet lehet termékeny is. Az imádsággyakorlatok kora véget ért, de sohasem volt még ekkora éhe az imának, különösen a fiatalok körében. A kulturális változás, melyben élünk, olyasvalamit hívott életre, ami vágyat, éhséget kelt a belső tapasztalásra. Érezzük, valami T
