A Szív, 1988 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1988-12-01 / 12. szám
529 Boldog az a ház, melybe ő bemegyen. Minket is megáld, ha befogadjuk ötét. Mert ugyanis nem egyébért jött, hanem miérettünk, a mi jónkért és üdvösségünkért. Ha ember fia lett, azért lett, hogy mi Isten fiai legyünk. Ha kisded gyermek, azért ilyen, hogy minket nagyokká tegyen. Ha erőtlen, azért olyan, hogy a mennyei útnak járására minket vastagítson. Pólyába kötöztetett, hogy minket a bűnnek kötelékéből megoldozzon. Posztó darabocskába takartatott, hogy minket az igazságnak me- nyegzős köntösébe öltöztessen. Szegénnyé lett, hogy minket gazdagítson. Nincs helye a szálláson, hogy nekünk helyünk legyen a mennyországban. Idegenben születik, hogy minket mennyei hazánkba vigyen. Sírva született, hogy a könnyhullatásunkat megszárassza. Oh, keserves sírás, mely megszabadít az örök sírástól és fogcsikorgatástól! Oh, áldott posztócskák, melyek letörlik bűneink rútságát! Oh, felséges jászol, melyben nem barmok szénája, hanem angyalok kenyere helyeztetik! Oh, felséges könnyhullatások, melyben a bűnök, mint vízözönben, elmerültek, és mi megmosattunk! (Pázmány Péter) Mennyi öröm és mélység van a karácsonyban!... Mi a jele, a címere? Nap? Medve? Egyszarvú? Pávát oil? Szív? — Nem; pólyákba takart, jászolba fektetett gyermek. Szegény gyermek. Bámulatosan szegény gyermek. „Es ez lesz a jel nektek.” — Tehát nem jel által ismerjük meg az égen, villám vagy lángba borult ég által? Vagy a földön a tenger zúgása, a virágok nyílása, a létbeli harmóniák által? — Nem, a szegény gyermek által. Azok a jelek nagyok, szépek, bámulatosak; ez a jel Isten emberségének jele. A szívünkbe nyúl, az emberi érzés útjaira állít, az alázatos, az igénytelen, az őszinte, a jó érzés ösvényeire. Mint gyermek jön felénk, hogy azon kezdjük, amit a gyermek inspirál, amit az hoz, amit az kelt bennnünk. Mily gyönge, mily gyönge ez a Megváltó... De benne az Isten e- reje. Ez az erő úgy hat, mint az erjesztő, mint a plazma. Szemre kicsiny, de belül konstruál, belülről alakít kifelé. S tényleg, hogy állította meg, vagyis inkább hogy fordította meg a világ folyását! Krisztusi mű. Embert gyúrt át, hódított meg! Odaadás lett viszonzása. Pál, Ágoston, Ferenc... S pihenjetek meg itt. Ő megnyugtat... Betlehemezők, csilingelő szánkók, csillogó hópelyhek, zöld fenyőágak, gyermekboldogságnak aranyos világa, szent karácsony este, légy áldva, légy áldva! (Prohászka Ottokár)
